A Pat Clancy Special volt talán az egyik legfurcsább autó, amely valaha futott az Indianapolis 500-on.

Az 1948-49-es Pat Clancy Special könnyen az egyik legfurcsább autónak minősül, amely valaha futott az Indianapolis 500-on.
Íme ennek az egyedülálló versenygépnek a története.
Az Indianapolis Motor Speedwayen az 1940-es évek a technikai ártatlanság és felfedezés ideje volt. A versenyautó építők mindenféle ötlettel kísérleteztek, beleértve a középmotoros elrendezést, az elsőkerék-meghajtást és még az ikermotorokat is.
Az egyik egyedülálló autó, a hatkerekű Pat Clancy Special, amely 1948-ban és 1949-ben jelent meg Indianapolisban.
Az Indy sok furcsább kísérletével ellentétben a Pat Clancy Special névlegesen többé-kevésbé versenyképes volt, és 1948-ban először szerepelt a versenyen. A veterán Billy DeVore a 21. helyre kvalifikálta magát, és a 12. helyen végzett a hatkerekűvel, 10 körrel lemaradva a győztes Mauri Rose mögött.
A csapat tulajdonosa és névadója Pat Clancy volt, míg a hatkerekű építője Clancy vezető szerelője és műhelyvarázslója, A. J. Bowen volt.
A karosszériához Frank Kurtistól vásárolták a Kurtis Kraft alvázat, amit Bowen nagy mértékben módosította. A motor egy 270 cubic inch-es, 275 lóerős Offenhauser motor volt.
Az első rugó Ford-stílusú keresztirányú lapelrendezésű, míg a jellegzetes cső alakú első tengely a 30-as évek közepéről származik. Lengéscsillapítók karos hidraulikus megoldásúak voltak.
A hátsó felfüggesztéseket négy elliptikus laprugó biztosította, mindegyik kerékhez egy. A Pat Clancy Special kerekeit magnéziumból öntötték, ezek az első ilyen alkatrészek voltak amelyek megjelentek Indianapolisban.
1949 májusában a hatkerekű visszatért a Brickyardba, ahol az újonc Jackie Holmes meglehetősen tiszteletreméltó 128.087 mph-val kvalifikálta magát. Összesen 65 kört teljesítettek a verseny napján, majd kardántengely-meghibásodás miatt kiestek.
A kasztnit ezután hagyományos négykerekűvé alakították át, de az utolsó két Indy szereplésén nem sikerült kvalifikálnia magát az 500-ra.
A szakértők úgy vélték, hogy a hatkerekű konfiguráció végül halálra volt ítélve, mert több mint 200 font súlyt és jelentős mechanikai veszteségeket adott hozzá, nyilvánvaló haszon nélkül.
Akkor miért hat kerék egy Indy autón? Mire gondolhatott Pat Clancy?
Pat Clancy számára úgy tűnt, mivel teherautókkal foglalkozott a civil életben, hogy nagy tandemtengelyes teherautói nagyobb tapadással rendelkeznek, és jobb időt tudnak elérni, mint egy személyautó a kanyargós hegyi utakon. Az elmélete természetesen nem bizonyult be Indyben, de tisztelegnünk kell előtte, hogy volt ambíciója és bátorsága tesztelni. Pat Clancy autója még az 50-es években is indult az Indy500-on, de szigorúan a szokásos négykerekű meggyőzéssel.