Mrs. Maude A. Yagle, a nő, aki megnyerte autótulajdonosként az 1929-es Indy500-at!

Mrs. Maude A. Yagle
1883. március 19. - 1968. november 25.
Maude A. Fegley néven született a pennsylvaniai Shamokin-ban.
Ebben a kis szénbányász városban nőtt fel.
Édesapja, szénbányász volt. Ez a munka abban a korban nagyon veszélyes volt, és a fizetés is alacsony volt.
Mire Maude 17 éves lett, ő és nővére, Jennie egy harisnyagyárban kezdtek dolgoztak, míg 13 éves bátyja, Raymond is dolgozni kényszerült, hogy segítsen a kilenctagú család megélhetésében.
1910-re Maude Philadelphiába költözött jobb lehetőségeket keresve. Az 1910-es népszámlálás szerint Maude albérlőként szerepel a Columbia Avenue-n, és egy malomban dolgozott.
1911 márciusában feleségül ment Edward C. Yagle-hoz. Edward sikeres üzletember volt, ingatlanokkal és építkezésekkel foglalkozott. A házasságkötésük után Maude is belevágott az ingatlanüzletbe.
Mint sok ilyen gazdag ember ebben az időben, a Yagle család is affinitást érzett a motorsporthoz. 1926-ban még mint szponzor léptek be az autósportba, szponzorálva egy helyi versenyzőt Ray Keech-et. Kiváló kapcsolat alakult ki Ray Keech és a Yagle család között.
1928-ban Frank Lockhart Daytona Beach-i tragédiája után a Yagle házaspár megvásárolta Lockhart 1926-os Miller 91-es versenygépét.
Az autóba Ray Keech ülhetett. A versenyszerelő pedig Frank Lockhart szerelője, Jean Marcenac lett, mivel ő már jól ismerte ezt az autót.
A csapat ügyeit Maude intézte és a nevezéseket is ő adta le, de csak mint M. A. Yagle.
A korszak szabályai miatt a nők nem tartózkodhattak a garázsban, így Maude a lelátón volt kénytelen helyet foglalni a versenyek alatt.
Maude álcája olyan jól sikerült, hogy az újságok és a riporterek azt feltételezték, hogy M. A. Yagle férfi volt, ezért férfi névmásokat használt a cikkeikben.
Az 1929-es Indy500 előtt derült fény rá, hogy az M. A. Yagle név egy hölgyet takar, felháborítva sok újságírót.
Maude kérvényezte, hogy a pit-ben tartózkodhasson, de elutasítás volt a válasz.
A csapat viszont kiválóan teljesített már 1928-ban is. Detroit-ban pole és győzelem, majd még két győzelmet szereztek, Salem-Rockingham és Syracuse. A szezon végére a bajnokság 2. helyét szerezték meg.
1929 első verseny az Indianapolis 500 mérföldes verseny volt. Ray Keech és a csapat kiváló teljesítményt megszerezte a győzelmet. A következő Detroit 100-as versenyen műszaki hiba miatt kiestek.
Majd jött a tragikus Altoona-i verseny. Keech a 17. körben az élre állt és kemény tempót diktálva uralta a versenyt. A verseny 120. körében Bob Robinson balesetet szenvedett. Ekkor érkezett meg Keech, és megpróbálta elkerülni Robinson autóját, amely átlósan gurult lefelé a pályán. Keech autója megcsúszott és nekiütközött a felső védőkorlátnak, és több yardon keresztül leszakította a fából készült védőkorlátot. Az autó kigyulladt és a versenyző a lángok között veszítette életét.
Az autót újjáépítették és a következő Syracuse-i versenyre Jimmy Gleason-t szerződtették. A versenyt kénytelenek voltak feladni a motor túlmelegedése miatt. A források szerint az autó újjáépítése 4000 Dollárba került.
A szeptemberi New York-i Mineola Fairgrounds-ban rendezett versenyen majdnem ismét tragédia történt. Jimmy Gleason balesetet szenvedett és az autóból a pályára zuhant. Egy rendőr önfeláldozó segítségének köszönhetően túlélte a balesetet, de a felépülése nem volt biztos.
Maude jelen volt, és szemtanúja volt a balesetnek. Miután értesült versenyzőjének súlyos sérüléséről, ájultan eset össze. Kórházba szállították, az újságok „súlyos idegsokkról” írtak.
1930-ban a csapat ügyeit már újra Edward intézte. Maude visszalépett a csapattal való tevékenységektől.
Ezután már csendes életet élt családja körében egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig.
Öröksége és jelentősége
Maude A. Yagle neve örökre beíródott az Indy500 történetébe.
Ő volt az első, és máig egyetlen nő, aki győztes autótulajdonosként szerepelt a legendás versenyen.
Története jól szemlélteti, hogy a nők már a motorsport „hőskorában” is jelen voltak, bár formális részvételüket erősen korlátozták a szabályok.