Sébastien Bourdais
1979.02.28.

Születési helye: Le Mans, Franciaország

Kartos évei alatt megnyerte a Maine Bretagne League kart bajnokságot.
1995-ben a francia Formula Campus bajnokságban is rajthoz állt. Az összesítésben a kilencedik helyen végzett.
1996, a francia Formula Renault bajnokságban a hetedik helyet szerezte meg. Egyszer végzett a dobogón. Megnyerte a Le Mans 24 órás verseny kart viadalát.
1997, a francia Formula Renault bajnokságban négy győzelmet aratott, valamint öt pole-t szerzett. 16 versenyből 11 alkalommal végzett a dobogón.
1998-ban a francia Forma-3-as bajnokság legjobb újoncaként a Team La Filiere versenyzőjeként a hatodik helyen végzett. Legjobb rajtpozíciója egy második rajthely, eredménye pedig egy harmadik hely volt.
1999-ben nyolc győzelemmel, három pole-lal megnyerte a francia Forma-3-as bajnokságot. Pályafutása során először vett részt a Le Mans 24 órás versenyen.
2000-ben a FIA Forma-3000-ben a Prost Junior csapattal a kilencedik helyen végzett. Magny Coursban megszerezte a pole-t, hazai versenyén végül második lett. A Le Mans 24 órás viadalt a negyedik helyen fejezte be.
2001, a FIA Forma-3000-es bajnokságban állt rajthoz a Team DAMS színeiben. Nyert Silverstone-ban, az A1 Ringen pedig megszerezte a pole-t. Budapesten és Hockenheimben a dobogón végzett. A negyedik helyen fejezte be a bajnokságot.
2002-ben a Supernova Racing színeiben megnyerte az FIA Forma-3000-es bajnokságot. Nyert Imolában, Monacoban és Nürburgringen, valamint hét pole-t szerzett. Összesen hét dobogós helyezést gyűjtött be. Valamint a Pescarolo Sport csapattal a Spa 24 órás viadalon is rajthoz állt és győztesként intették le.
2003-ban, miután megnyerte a 2002-es FIA Forma-3000 bajnokságot, Bourdais a ChampCar élcsapatához, a Newman-Haas Racinghez igazolt. Élete első ChampCar versenyén, St. Petersburgban megszerezte a pole-t, ráadásul ő volt a széria történetének első versenyzője, aki pályafutása első ChampCar versenyén az első körben az élen autózott. A következő monterrey-i versenyen új pályacsúccsal ismét megszerezte a pole-t. Pályafutása első ChampCar győzelmét Brands Hatchen aratta, majd egy héttel később Németországban a Lausitzringen Mario Dominguezzel hatalmas csatát vívva ismét elsőként haladt át a célvonalon. A villanyfénynél megrendezett clevelandi versenyt is megnyerte. Újoncként egymás után öt alkalommal végzett az első öt között. Megnyerte az újoncok bajnokságát, valamint a széria történetében először fordult elő az, hogy egy újonc nyerte el a Greg Moore Legacy Awardot. A Pescarolo Sport színeiben részt vett a Le Mans 1000 km-es viadalon.
A 2004-es esztendő meghozta Bourdais számára az első igazi sikert. A mindössze második ChampCar szezonját töltő francia versenyző hét győzelemmel és nyolc pole-lal (erre 1991 óta nem volt példa) pályafutása során először megnyerte a ChampCar bajnokságot. Az első rajtkockából indulva öt alkalommal (Monterrey, Portland, Toronto, Denver, Mexikóváros) ért elsőként a célba. A győzelmek, rajtelsőségek, élen töltött körök számát tekintve ő végzett az élen. Mind a 15 versenyen az első három közé kvalifikálta magát. Legjobb viadala a denveri volt, ahol a rajt utáni balesetben egészen a 15. helyig esett vissza, ám onnan is nyerni tudott. Las Vegasban mindössze 0.066 másodperccel nyert csapattársa, Bruno Junqueira előtt - ez a ChampCar történetének hatodik legszorosabb befutója. Meghívást kapott a Race of Championsra, részt vett a Rolex 24 órás daytonai versenyén, valamint a Baja 1000 küzdelmein. Három helyszínen új pályacsúcsot állított fel.
2005-ben hat győzelemmel és öt pole pozícióval Bourdais a második bajnoki címét gyűjtötte be. Az évadot rögtön egy győzelemmel kezdte (Long Beach), ám ezt követően egészen a hetedik, edmontoni viadalig nem tudott nyerni. Az évad második kanadai versenyén viszont a tizedik helyről rajtolva ért elsőként a célba, sőt az ezt követő két viadalon is nyerni tudott (San José, Denver). Zsinórban kilencszer végzett az első öt között. Már Ausztráliában magasba emelhette a bajnoki címet jelképező Vanderbilt Kupát. Meghívást kapott az IROC küzdelmeire. 1997 óta ő az első versenyző, aki IROC viadalon nyerni tudott (Texas), a mini-bajnokságot pedig holtversenyben a harmadik helyen zárta. Egymást követő három évben hódította el a Bridgestone Passion for Excellence díját.
Részt vett a Race of Championson, a Rolex 24 órás daytonai küzdelmén, valamint a Baja 1000 hosszútávú viadalon is.
Indult az Indianapolis 500 mérföldes versenyen. A 198. körben összetöri az autót, de még így is 12. helyre rangsorolták.
2006-ban ismét álomszezont zárt Bourdais. Az elő négy versenyt (Long Beach, Houston, Monterrey és Milwaukee) zsinórban megnyerte, így a bajnoki pontversenyben máris óriási előnyre tett szert. Ezt követően további három viadalon diadalmaskodott (San José, Montréal, Mexikóváros). Hét győzelme mellett hét pole-t gyűjtött be. A bajnoki ponttáblázatban elfoglalt első helye tulajdonképpen sosem volt veszélyben, annak ellenére sem, hogy két versenyen nem ért célba. Clevelandben rögtön a rajt utáni tömegbalesetben Paul Tracy autóval együtt esett át a francia fején, Denverben pedig az utolsó körben szintén Tracyvel ütközött. 14 versenyből 11 alkalommal végzett a dobogón. Ted Horn (1946-1948) diadala után ő az első ChampCar versenyző, akinek zsinórban háromszor (2004-2006) sikerült elhódítania a Vanderbilt Kupát. Számos elismerésben és díjban részesült. Már az utolsó előtti ausztrál versenyen megnyerte a bajnokságot.
Ismét meghívást kapott a Race of Champions-ra. A Sebringi 12 órás versenyen is győzni tudott csapttársaival.
2007-ben is folytatja sikersorozatát, és megszerzi 4. bajnoki címét is. Ez egyedülálló eredmény az amerikai open-wheel történetében. A szezon során nyolc versenyt nyer.
A négyszeres ChampCar bajnok 28 évesen mindent elért, amit csak a szériában el lehet érni. Ted Horn óta ő az első versenyző, akinek zsinórban háromszor sikerült elhódítania a Vanderbilt Kupát, sőt, fiatal kora ellenére máris számos pályacsúcs és rekord füződik nevéhez. Ám ez még nem elég, hiszen Bourdais újabb rekorddöntése, hogy 2007-ben negyedszer megnyerni a bajnokságot.
2008-ban visszatér Európába és leszerződik az F1-be a Toro Rosso csapathoz. Az évadnyitó versenyen kiváló teljesítményt nyújtott, de az autó hibája miatt be kellet fejeznie a versenyt. A szezon hátralévő részében nem tud sikereket elérni.
2009-ben is a Torro Rosso csapatnál versenyez, de a bajnokság vége előtt megválik tőle a csapat.
2009 és 2010-ben a Superleague Formula sorozatban versenyez.
2010-ben a Peugeot Sport csapattal részt vesz az American Le Mans Series Sebring-i 12 órás versenyén, ahol 2. helyezést ért el a csapattársaival. Rajthoz áll még a Daytona-i Rolex 24 Hours versenyen a Crown Royal/NPN Racing csapattal.
2011-ben visszatár Amerikába. A Dale Coyne Racing szineiben indul az IndyCar sorozatban. Nem teljes szezont versenyez, csak az épített és utcai pályákon rendezett versenyeken áll rajthoz. A 2. helyet szerzi meg a 24 órás Le Mans-i versenyen a Team Peugeot Total csapattal, Simon Peganeud és Pedro Lamy társaságában.
2012-ben is az IndyCar sorozatban versenyez Katherine Legge csapattársaként a Dragon Racing-nél. Két Top 10 helyezést tud csak a csapattal felmutatni, legjobb eredménye egy Mid-Ohio-i 4. hely.
2013-ban is a Dragon Racing-et erősíti, a csapat változásokon ment keresztül. A szezon második felére kezdtek jönni az eredmények. Négy Top 5 helyezést szerez. A Toronto-i versenyen a 2. helyről rajtolva, megtartja helyezését és a 2. helyen is intik le. A szezont a 12. helyen zárja.
2014-re a KVSH Racing csapathoz szerződik, ahol nagy reményekkel várják az új szezont. Az évad első fele nagyon rosszul sikerült, annak ellenére, hogy az Indy GP-n és a Houston-i első versenyen is a 4. helyen futott be. A folytatás viszont már jobban nézett ki. A Toronto-i első versenyt pole-ból indulva megnyerte. Ezenkívül még egy Mid-Ohio-i 2. hellyel is büszkélkedhetett. A pontvadászatot a 10. helyen zárta. Az Action Express Racing Corvette gépével megnyerték (Sebastien Bourdais, Christian Fittipaldi és Joao Barbosa) a Daytona 24 órás verseny P kategóriáját.
2015-ben is a Vasser/Kalkhoven csapatnál vezetett. Kis költségvetésű csapat lévén ismét egy bajnoki 10. hely, ami kiváló eredménnynek számított. A csapat fejlődése látható volt. Nyolc Top 10-es befutót hoztak össze. A Detroit-i 2. és a Milwaukee-i egy mérföldes oválon, Seb a győztesnek járó pezsgőt locsolhatta.
2016-ban a csapat sajnos súlyos anyagi gondokkal küzdött. Viszont Bourdais ettől függetlenül hozta a tőle elvárható eredményeket. A Detroit-i hétvége első versenyét ismét meg tudta nyerni. Összesen kilent Top 10 helyezést gyűjtött be. De ez csak a 14. helyre volt elég az év végén. Ebben az évben a Ford Chip Ganassi Team USA autójával megnyerte a Le Mans-i 24 órás verseny GTE Pro kategóriát. Csapattárai, Joey Hand és Dirk Müller voltak.
2017-ben Ismét egy kategória győzelem a Rolex 24-es versenyen. Ebben az évben Chip Ganassi Ford GT autójával a GTLM kategórában indultak. Az IndyCar szezon jól indult új csapatával a Dale Coyne-al. A szezonnyitó St. Pete-i versenyt megnyerte, majd a következő Long Beach-i versenyen a 2. helyen végzett. A Phoenix-i versenyen már az első körben kiesett baleset miatt. Majd jött az Indy500, ahol is az első helyért Sebastien Bourdais az esélyesek egyike volt, de 3. körében csúnyán falhoz csapta az autót. Sajnos Bourdais többszörös medencecsonttörést és jobb oldali csípőtörést szenvedett. A hosszú három hónapos felépülés után az Augusztusi Gateway-i oválon már ismét autóban ült. A szezon hátralévő részében nem tudott jó eredményeket hozni.
2018-ban ismét nyert St. Pete-ben. Majd a szezon tovvábbi részében még négy Top 5 helyezéssel örvendeztette meg csapatát. A bajnokságot a csapat számára előkelő 7. helyen zárta. Le Mans-ban a Ganassi csapattal a 3. helyen végeztek a GTE Pro kategóriában.
2019-re maradt a Dale Coyne csapanál. A szezon elején szezett két Top 5 helyezést. A szezon második felében ms el tudott kapni Top 10-en belüli helyezéseket. De csak a 11. helyen tudta zárni a bajnokságot. Részt vett a WeatherTech SportsCar bajnokság öt versenyén is a Ganassi csapattal. Két Top 5 helyézést ért el, Sebring és Long Beach.
2020-ban majdnem teljes szezont futott a WeatherTech SpotsCar bajnokságban a JDC-Mustang Sampling Racing-el. csapattársai, Loic Duval és Joao Barbosa. Kiváló eredményeket hoztak. Kilenc versenyen hét Top 5 helyzést értek el és így a bajnokság 5. helyén zárták az évet. Le Mans-ban a Risi Competion GTE Pro kategóriás Ferrari 488 gépével a 4. helyen végeztek. Az Indycar-ban a Foyt csapat szerzödtette három verseny erejéig. A St. Pete-i versenyen a 4. helyen intették le. 2021, az utolsó IndyCar szezonja volt. Az A. J. Foyt csapat autóját vezette a szezonban. Két 5. helyet tudott csak szerezni. A WeatherTech bajnokságban csak négy versenyen ült autóba. Ennek ellenére a Sebringi versenyen győztesként haladták át a célvonalon.
A következő szezonokban már a WeatherTec bajnokság és a Le Mans-i versenyek voltak prioritásai.
2023-ban a Cadillac csapattal a Hypercar kategóriában a 4. helyen végeztek, Scott Dixon és Renger van der Zande társaságában. Ugyanezzel a csapattal a Rolex 24H versenyen a 3. helyet szerezték meg a GTP kategóriában.
2024-ben csak a Daytona-i versenyen ült autóba. De a Cadillac csapat autója felmonda a szolgálatót a versenyen.

ChampCar bajnok: 2004, 2005, 2006, 2007

Rajtok: 177
Győzelmek: 37
Pole: 35
Pontok: 4984

Személyes tudnivalók:
Nős, felesége Claire.
2006. decemberében született meg kislányuk: Emma Camille.
Hobbija a mountain biking, futás, úszás, síelés, zenehallgatás. Kedvenc zenekara a U2, Franz Ferdinand, Radiohead és a Queen.
Nagyon szereti a filmeket.
Példaképe: Ayrton Senna.
Pályafutására legnagyobb hatással szintén autóversenyző édesapja, Patrick bírt.
Gyengéje a palacsinta vaníliafagyival, banánnal töltve, nyakon öntve forró csokiszósszal. Kedvenc itala az ásványvíz és a bor. A szemüvegétől sosem hajlandó megválni.