Richard Lloyd Ruby
1928.01.12 - 2009.03.23.

Születési hely: Wichita Falls, Texas, USA

Az 1940-es évek végén kezdett versenyezni motorkerékpárokon és a helyi Midged Car versenyeken.
A koreai háború kitörésekor besorozták. Szolgálatának befejezése után visszatért a Midget versenyzéshez, és debütált a sportkocsi versenyen is.
1958-ban debütált a USAC Nemzeti bajnokságban a Phoenix-i oválon.
1959-ben az USAC által szervezett Sprint Car versenyeken is indult a USAC Big Car bajnokság mellett. Ebben az évben nem futott teljes szezont. A Phoenix-i versenyen megszerezte első pole pozícióját John S. Zink autójával.
1960-ban pedig JC Agajanian nevezte be az Indianapolis 500-as versenyre, ahol újoncként a 7. helyen intették le. A Langhorn-i verseny kivéztelével az egész szezont az Agajanian csapatnál töltötte.
1961-ben több csapatnál is megfordult. Megszerezte első győzelmét, ekkor ismét a John S. Zink csapatának vezetett. Egy Lotus 18 géppel versenyzett az 1961-es US Nagydíjon, Watkins Glenben, amit J. Frank Harrison nevezett be. De 76 kör után, mágneses meghibásodás miatt esett ki a küzdelemből.
A következő szezonokban sem tudott átütő eredményt elérni.
A sportautó-versenyzésben nagyobb szerencsének örvendett. A Ford versenyzőjeként Ruby kulcsszerepet játszott a Ford Motor Company GT40 programjában az 1960-as évek közepén. 1965-ben Ken Miles-al megnyerték a Daytona 24 órás versenyt a Ford GT40-el.
Csak 1964 végén szerezte meg második győzelmét Phoenix-ben. Ebben az évben a harmadik helyen végzett a bajnokságban, ami a legjobb helyezése volt. A szezon során öt Top 5 helyezést gyűjtött be.
Az 1966-os Indy500-on kényelmes előnnyel vezetett, amikor olajszivárgás miatt feladni kényszerült a versenyt. Az év során megúszott egy repülőgép-szerencsétlenséget is, csak kisebb sérülésekkel. Ismét nyertek Daytonában, valamint megnyerte Miles csapattársaként a sebringi 12 órás versenyt is. Elhódították a sportkocsi világbajnoki címet is.
1967-ben a szezonnyitó Phoenix-i versenyt pole-ból indulva nyerte meg. Majd a Langhorne-i versenyen is győztesként hagyta el a pályát. Összesen tíz top 5 helyezést ért el, de ez csak a bajnokság 6. helyéhez segítette. Dennis Hulme csapattársaként a Le Mans-i 24 órás versenyen a 4. helyen végzett.
1968-ban egy jól induló szezon, egy Milwaukee-ben aratott győzelem után fordult át lejtmenetbe. A szezonján az augusztusi Milwaukee-ben szerzett második győzelme sem segített. Négy baleset és számtalan technikai hiba üldözte a szezonban.
A szezonokat egy két jobb szezon kivételével mindig a középmezőnyben zárta. 1970-ben ismét versenyt tudott nyerni a Trenton-i oválon.
1971-ben sikerült az 5. helyen befejeznie a szezont négy Top 5 helyzést gyűjtve be.
1974-ben még volt egy igazán jó sorozata, ekkor sorozatban nyolc Top 10 helyezést hozott össze. Ez a szezon végén a 7. helyet jelentette számára.
1978-ig folytatta a versenyzést, de 1971 volt az után már nem versenyzett teljes szezonokat. Ebben az évben úgy döntött, hogy ideje abbahagyni.
A versenyzés után néhány kisebb olajkutakba fektetett be.
81 éves korában halt meg szülővárosában, a texasi Wichita Falls-ban.

Életrajzi könyve, Ted Buss - Lloyd Ruby: The Greatest Driver to Never to Win the Indy 500

Rajtok: 176
Győzelem: 7
Pole: 8
Pontok: 17871

Címei:
1991, Auto Racing Hall of Fame
2005, Texas Motor Sports Hall of Fame
2015, Motorsports Hall of Fame of America