Justin Boyd Wilson
1978.07.31. - 2015.08.24.

Születési helye: Sheffield, Anglia

1987-ben mint szinte mindenki, gokart-versenyekkel kezdte a pályafutását.
1994-ben váltott formula autós sorozatokra.
1995-ben megnyerte a Formula Vauxhall Junior Challenge Cup-ot, a Formula Vauxhall Junior bajnokságban pedig a harmadik helyen végzett. Megnyerte a BRDC Chris Bristow díjat, amit a Silverstone-i verseny során a legígéretesebb tehetségnek szavaznak meg.
1996-ban a Paul Steward Racing autójával a második helyen fejezte be a Formula Vauxhall banokságot. Az évad összes versenyét a legjobb öt között zárta, Brands Hatch-en pedig nyerni tudott.
1997-ben is a Paul Steward Racing-nél versenyezve negyedik helyet szerezte meg a Formula Vauxhall bajnokságban. Három győzelmet és két pole-t szerzett, valamint hét alkalommal végzett a dobogón.
1998-as szezonban kilenc győzelemmel, az utolsó hét viadalból hatot megnyerve, elhódította a Formula Palmer Audi bajnoki címet. Hatszor állított be pályacsúcsot, valamint négy pole-t szerzett. Megnyerte a McLaren Autosport BRCD által meghirdetett év Fiatal Versenyzője díjat.
1999-ben Wilson volt egyike azon hét versenyzőnek, akik az FIA International F3000-es bajnokságának mindegyik versenyére kvalifikálni tudta magát. Újoncként két viadalt zárt pontszerző helyen.
2000, a FIA International F3000-es bajnokságban a Nordic Racing színeiben második lett. Siverstone-ban és az A1 Ringen dobogóra állt, míg további három versenyt is pontszerző helyen fejezett be.
2001-be a FIA International F3000-es bajnokságot első brit versenyzőként nyerte meg. A gyűjtött pontok, valamint a dobogós helyezések számát tekintve új rekordot állított fel (71 pontot, valamint 10 dobogós helyezést szerzett). Szintén rekordnak számító 36 pontos különbséggel nyerte meg a pontversenyt. Interlagosban, az A1 Ringen és a Hungaroringen nyert.
2002-ben már a Racing Engineering színeiben a Telefonica World Series by Nissan sorozatban újoncként a negyedik helyen végzett. Valencia-ban és Interlagos-ban nyerni tudott, ezen kívül még tovább hat dobogós helyezést szerzett. A ChampCar-ban érdekelt Newman/Haas Racing-nél tesztlehetőséget kapott.
2003-ban a Minardi csapatnál debütált a Formula-1-ben, majd a Német Nagydíjtól, az évadból még hátralévő öt versenyre átszerződött a Jaguar Racing-hez. Első Forma-1-es pontját az Amerikai Nagydíjon szerezte meg. A holtszezonban nem kapott ajánlatot egyetlen Formula-1-es csapattól sem.
2004-re átszerződött Amerikába és az Mi-Jack Conquest Racing újoncaként sikeresen zárta első tengerentúli szezonját. élete első Champ Car versenyén a tizenegyedik pozícióból indulva a hatodik helyen végzett. Az első négy versenyt az első hat között fejezte be. Clevelandben alig egy hajszállal maradt el pályafutása első pole-jától, így a viadalt végül a második helyről kezdhette meg. A szezon utolsó három versenyén a legjobb nyolc között végzett. Első ChampCar évadjának legjobb eredményét Mexikóvárosban érte el, ahol negyedik lett. A bajnokságot végül a 11. helyen zárta, az újoncok között pedig a második legjobbnak bizonyult.
2005-ös év elején a RuSPORT-hoz szerződött, majd új csapatával megszerezte pályafutása első Champ Car győzelmét (Toronto) és pole-ját (Portland). Az évad első három versenyét a negyedik helyen fejezte be. A következő viadalon, Portland-ben autójának olajpumpája felmondta a szolgálatot, így idő előtt fel kellett adnia a küzdelmet. Első győzelmére azonban már nem kellett sokat várnia (Portland után a második versenyt nyerte meg), sőt, ezt követően az évadzáró mexikóvárosi viadalon megszerezte a pole-t, majd végül rajt-cél győzelmet aratott. Remek teljesítményének köszönhetően Wilson 265 ponttal a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. összesen nyolc alkalommal végzett az első öt között, valamint négyszer rajtolhatott az első sorból.
2006-ban a RuSPORT-tal töltött második szezonjában 298 ponttal a második helyet szerezte a bajnokságban. Egyenletes teljesítményének köszönhetően a bajnoki címre mindvégig esélyes volt, ám a szerencse végül nem állt mellé. Ausztráliában egy sajnálatos csuklótörés miatt nem tudott rajthoz állni, két héttel később Mexikóvárosban törött kézzel is vállalta a versenyzést, sőt megnyerte a pole-t, és egészen az utolsó körig az élen autózott, ám legnagyobb riválisát, Sébastien Bourdais-t végül nem tudta maga mögött tartani. A harmadik helyről rajtolva Edmonton-ban győzni tudott. Az évad során összesen hétszer állt dobogóra (egy győzelem, öt második hely és egy harmadik); egy pole-t szerzett (Toronto), valamint a tizennégy viadalból tízszer végzett az első öt között. A pályán mutatott teljesítménye, valamint a pályán kívül tanúsított magatartása miatt Wilson nyerte a Greg Moore Legacy Award-ot.
2007-ben is a RuSPORT csapat #9-es autóját vezeti. Ebben az évben új kasztnit kap a sorozat (Panoz DP01). Justin-t ez nem zavarta meg, és kiváló teljesítményt nyújt a szezonban. Kilenc Top 5 helyezésdt gyűjt be. Egy győzelmet szerez, a hollandiai Assen-i versenyt nyeri meg. Portland-ban és San Jose-ban pole-ból vághatott neki a versenynek. A bajnokságot ismét a 2. helyen zárta.
2008-ban az újraegyesült sorozatban a Newman/Haas/Lanigan Racing csapatnál versenyez. A ChampCar Long Beach-i búcsúversenyén pole-t szerzett. De a szezon során győzni is tudott a Detroit utcáin rendezett versenyen. Ez az év közepesre sikerül és így csak a 11. helyet tudja megszerezni.
2009-re Dale Coyne szerződteti, ami a csapat részéről nagyszerű döntésnek bizonyult. Wilson hozta a csapat eddigi legjobb eredményeit. Watkins Glen-ben győzelmet is szerzett a csapatnak. A szezon végére a 9. helyig hozta fel a Dale Coyne Racing-et, amely a csapat egyik legjobb szezonja lett.
2010-es évadra a Dreyen & Reinbold Racing ajánlott neki szerződést. Kiugró eredményekre alkalmas autót a DRR csapat sem tudott neki biztosítani. Legjobb eredménye az Edmonton-i 5. hely volt. A bajnokságban a 11. pozícióban végzett.
2011-ben továbbra is a DRR versenyzője. Sajnos a csapat továbbra sem képes versenyképes autót adni Wilsonnak, így csak szerény eredményekre futja. A Mid-Ohio-i bemelegítő edzésen hátsérülést szenved, így a szezon további részét ki kell hagynia.
2012-ben visszatér a Dale Coyne Racing-hez. Ismét nyert egy versenyt, a Fort Worth-i oválon a Firestone 550-et. De ez a győzelem is kevés az év végi jó eredményhez, csak a 15. helyet tudja megszerezni.
2013-as szezonban a Dale Coyne csapat is felnő a feladathoz, és versenyképes autót adnak Wilson alá. Szépen jönnek is az eredmények. Hét Top 5 helyezést ér el. Sajnos győztesként egy versenyhelyszínt sem tud elhagyni, de nagyszerű évet produkál. A szezonzáró Fontana-i versenyen a 110. körben balesetet szenved. Medence és tüdősérüléseket szenved el. A bajnokságban a 6. helyen végez, ezzel a Dale Coyne csapat történetének legjobb eredményét hozva.
2014-ben is a Dale Coyne #19-es versenygépét vezeti. Ebben az évben nem teljesít jól a csapat, mindössze négy Top 10 helyezésre futja. A csalódást keltő szezonban a 15. helyen végez.
2015-re az Andretti Autosport szerződteti. Sajnos a teljes szezonos autó nem jött össze. Részt vesz az IndyGP-n, az Indianapolis 500-as versenyen, majd a Milwaukee-i versenytől kezdve rendszeres résztvevője a bajnokságnak. Mid-Ohio-ban a 2. helyen végez, bizonyítva, hogy vele számolni kell. És következett a tragikos Pocono-i 500-as verseny, ahol Sage Karam 179. körben bekövetkezett balesetében, egy az autóról leszakadt alkatrész eltalálta Justin sisakját. Az autója tehetetlenül frontálisan belehajtott a betonfalba. A pennsylvaniai Allentown kórházba szállították, Kómában, kritikus állapotban volt. Sajnos a követkző nap elhunyt.

Feleségét Julia-t és két lányát Jane Louis-t és Jessica Lynne-t hagyta hátra.
Hobbijai közé a minigolf, a kerékpározás, a videójátékok és a kartozás tartozott, valamint lelkesen próbálkozott az RC helikopterek vezetésével is.
Versenyzői pályafutását megfinanszírozandó saját maga nevében részvényeket bocsátott ki, amiket befektetőknek adott el.

Rajtok: 173
Győzelmek: 7
Pole: 8
Pontok: 3523

Díjai:
1998, The McLaren AUTOSPORT BRDC Young Driver of the Year Award
2006, Greg Moore Legacy Award
2007, Greg Moore Legacy Award