Floyd Eldon Davis
1909.03.05. - 1977.05.31.

Születési hely: Oakford, Illinois, USA

Versenyzői karrierjét szerelőként kezdte. Édesapjával együtt részt vett az 1930-as Indy500 győztes Harry Hartz csapat autójának megépítésében.
Az 1930-as években már nem csak szereli, hanem vezeti is az autókat. Big Car és Sprint Car versenyeken vesz részt.
1933-ban észt vesz a Kansas State Fairgrounds versenyeken. A kvalifikáción a 2. helyet szerezte meg. Az első Heat versenyen 3., a második Heat-et megnyeri és a 20 körös Sweeptakes versenyen pedig a 2. helyen futott be.
Első AAA bajnoki versenyét 1935-ben St. Paul-ban futja, ahol a 8. helyen végzett. Majd rajthoz áll még a Syaruse-i és az Altoona-i versenyeken is. Mindhárom versenyen a Top10-ben végzett.
1936-ban Joel Thorne csapatának autóját vezeti. Négy versenyen áll rajthoz, különösebb sikerek nélkül. 1937-ben vesz részt először versenyzőként az Indy500-on. A verseny 190. körében balesetet szenved, így csak a 15. helyen zárta a versenyt. A Vanderbild Cup-ot kihagyja, majd pedig a Syracuse 100 mérföldes versenyre nevezi L. M. Christie, de nem tudja kvalifikálni magát.
1938 két versenyből áll, Indianapolis és Syracuse. Indianapolis-ban egy sikertelen kvalifikációt produkált Walt Woestman autójával. Syracuse-ban a Lion Oil csapat autójával a 7. helyen futott be. Két bajnokságon kívüli versenyen is jól szerepelt, Springfield-ben 5., míg Milwaukee-ban a 7. tudott lenni.
1939-ben a legjobb eredménye a Syracuse-i oválversenyen elért 4. helyezés. Indianapolis-ban és Milwaukee-ban műszaki hiba miatt kiesik a versenyből.
1940-es Indy500-at eső miatt a 157. körben leintik, ekkor a 20. helyen autózott. A Springfield 100 mérföldes versenyen a 6. pozícióban zárta a versenyt, Syracuse-ban a 7. helyen futott be.
1941 hozta meg számára a nagy sikert. Mauri Rose-al megosztott győzelmet szerzett az Indy500-on. Floyd Davis kezdte a verseny a #16-os rajtszámú Wetteroth - Offenhauser autóval. Mauri Rose a 72. körben vette át a #16-os autót, mivel Rose autója műszaki hiba miatt korábban megállt. 1924 után ismét megosztott győzelemmel végződött az 500 mérföldes verseny.
A II. Világháborúban az US Navy-nál szolgált.
1946-ban ismét versenyautóba ült, igaz csak az Indianapolis-i ISF 100 versenyen vett részt, ahol a 6. helyen intették le.
Utolsó versenyeit 1948-ban futja. Ralph S. Miller csapatával két versenyen indul, DuQuoin 1. és Lakewood. Mindkét versenyen a Top 10-ben végzett. A következő években visszatér a Sprint Car versenyekhez, mint versenyző és szerelő. Egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig tevékenyen vett részt a Sprint Car versenyeken.

Bajnok: -
Indianapolis 500 győzelem: 1941

Rajtok: 18
Győzelmek: 1
Pole: -
Pontok: 1017.5