Alfred "Al" Unser, Jr.
1962.04.19.

Születési hely: Albuquerque, New Mexico, USA

Autóversenyző családból származik, édesapja Al Unser, nagybátyjai Bobby és Jerry Unser.
Édesapja nyomdokaiba lépve az autóversenyzői pályát választotta.
11 éves korában kezdett versenyezni Junior Sprint autókkal.
A középiskola után a World of Outlaws Late Model sorozatban versenyzett. Ez a bajnokság kizárólag dirt ovál pályákon folyt.
Később áttért a pályaversenyzésre.
1981-ben SSCA Super Vee bajnok egy Ralt RT5 versenyautóval.
Majd a következő évben, 1982-ben Can-Am bajnok lett a Galles Racing-el, egy nagyon szoros versenyben. Négy versenyt nyert ugyanúgy mint Al Hobert.
1982-ben debütál a CART sorozatban a Forsythe Racing-nél Riverside-ban. A versenyt az 5. helyen fejezte be úgy, hogy a 95 körös verseny 86. körében kiállni kényszerült az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt.
1983-ban teljes évadot versenyez a Coors Light/Galles Racing csapatnál. Két 2. helyet szerez (Elkhart Lake és Pocono), Indianapolis-ban csak 10. lett egy taktikai hiba következtében. A 192. körben kifogyott az üzemanyag. A bajnokságot az előkelő 7. helyen zárta.
1984, megszerzi első győzelmét Portland-i pályán. A szezon elején és közepén több versenyen kiesik. Csak nyolc versenyen tud pontokat szerezni. Ennek ellenére a bajnoki tabella 6. helyét foglalta el a szezon végén.
1985-ben átszerződik a Domino's Pizza által szponzorált csapathoz, a Shierson Racing-hez. Ebben az évben a Meadowlands-i és Cleveland-i versenyen is a dobogó legfelső fokán végez. Indianapolis-ban továbbra sincs szerencséje. A jól sikerült szezon végén édesapja Al Unser mögött 1 ponttal a 2. helyen zárja az évadot. Teljes a családi siker a bajnokságban.
1986-os szezonban a bajnokság 4. helyén végez. Rendszeresen a Top 10-ben fejezi be a versenyeket. Győzni csak az évadzáró miami-i versenyen tud. ebben az évben elhódítja az IROC bajnoki címet is.
1987-ben nem tud győzelmet szerezni, de a tiz Top 10-es helyezés biztosítja számára az összetett 3. helyet. Az Indy500-on 3 kör hátránnyal a 4. helyen intik le.
1988-ban a Team Valvoline (Galles Racing) csapatnál versenyez. A szezonban négy győzelmet szerez, Long Beach, Toronto, Meadowslands és Miami. Sikeres szezont futott, melynek a végén Danny Sullivan mögött 2. lett a bajnokságban. Megszerzi második IROC trófeáját is.
1989 egy kis visszaesés, egy győzelem (Miami) és a bajnokság 5. helye az év termése. Indianapolis-ban a 2. helyen végez.
1990 Al Unser, Jr. éve. Hat győzelem, ebből négy zsinórban. Elhódítja a bajnoki címet is. Csak háromszor nem ér célba pontszerző helyen, kétszer müszaki hiba hátráltatta. Egyszer pedig a Nazareth-i versenyen összetöri az autóját.
1991-ben a tizennégy Top 5 helyezése ellenére a bajnokságban csak a 3. helyen végez 3 ponttal a második Bobby rahal mögött. A szezon Michael Andretti-ről szólt, nyolc győzelmével magasan nyerte a bajnokságot.
1992-ben ismét a 3. helyen végez. Hihetetlen szezont produkál, minden versenyen pontszerző helyen fut be. elyneri első Indy500 trófeáját is, megnyerve az 500 mérföldes száguldást. Legrosszabb eredménye a Nazareth-i 11. hely. A többi versenyen mindig az első tíz között végez.
1993-as szezon nem sikerül túl jól. A bajnokságban csak a 7. helyig tud eljutni.
1994-től a Marlboro Team Penske csapatnál, Emerson Fittipaldi és Paul Tracy csapattársaként. A szezon fantasztikusan sikerül, nyolc győzelemmel megszerzi második bajnoki címét. Indianapolis-ban is győzni tud pole-ból indulva. A csapat is kiválóan szerepel, az bajnoki tabella első három helyét Roger Penske autói foglalják el, összesen 12 győzelmet szerezve.
1995-ben a 2. helyen végez Jacques Villeneuve mögött. Mindketten 4-4 versenyt nyernek, de az év végére 11 pontos hátrányba került.
1996 egy győzelem nélküli éve. Ettől fühggetlenül a szorgos pontgyüjtögetés meghozza az eredményét, a bajnokság 4. helyét.
Az 1997-es bajnokságban a szezon végére visszaesik a 13. helyre. Főleg műszaki hibák hátráltatták a jó eredmények elérésében.
1998 nagyon rosszul sikerül, visszaesik egészen a 11. helyig. Mindössze négy Top 5 helyezést tud csak produkálni.
1999-ben mindössze ötször tud pontot szerezni, amelyekkel az összetett 21. helyét tudja csak megszerezni.
2000-ben átmegy a rivális IRL sorozatba. Open wheel karrierje során már harmadszor szerződik a Galles Racing-hez. A bajnokságban a 9. helyen végez.
2001-ben előrelép a 7. helyre.
2002-ben továbbra sem tud átütő sikert elérni. Ismét a 7. helyen zár az évad végén.
2003-ban előre lép egy helyet, így 6. lett az év végén.
2004-ben három versenyen indul a szezonban. Mindhárom versenyen a mezőny hátsó traktusában ér célba.
2005-ben szögre akasztja a bukósisakot.
2006 és 2007-ben visszatér az Indianapolis 500 mérföldes versenyre, de nem tud komoly eredményt felmutatni.

Bajnok: 1990, 1994
Indianapolis 500 győzelem: 1992, 1994

Rajtok: 329
Győzelmek: 34
Pole: 7
Pontok: 9029

Címei:
2009, Motorsports Hall of Fame of America