Születési hely: Spokane, Washington, USA

Versenyzői karrierje előtt mint iskolai előljáró dolgozott.
1970-ben a Novemberi Phoenix-i versenyen próbált rajthoz állni a Vollstedt Racing versenyzőjeként. Kvalifikálnia nem sikerült a versenyre.
Következőleg 1971 év végen, Októberben jelentkezett két versenyre. Trenton-ban a Kramer csapattal indult, de a 91. körben kiesett. Ismét nevezett Phoenix-re a Vollstedt csapattal, de most sem tudta kvalifikálni magát.
1972-ben az Ontario-i versenyen a Tipke csapattal próbált indulni, sikertelenül.
1973-ban a Tipke csapattal kezdi a szezont, Texas-ban kiesik műszaki hiba miatt., a következő három versenyen indulni sem tud. Csapatot vált. A helyzet picit jobb lett, a versenyeket be tudja fejezni, de csak 30 pontot sikerül gyűjtenie a szezon során.
1974-re a Grant King Racing versenyzője lesz. A szezonban folyamatosan a középmezőnyt erősíti. Legjobb eredményét a szeptemberi Michigan-i 250 mérföldes versenyen éri el, az 5. helyen intik le. A tabellán a 18. helyet foglalja el.
1975-ben Roger Penske csapatának McLaren-Offy autóját vezeti. Jó váltásnak bizonyult. Trenton-ban megszerzi első pole-ját, a szeptemberi Michigan-i versenyen pedig első győzelmét. Az évad során kilenc Top10 helyezést gyűjt be. Az év végén a 6. lett.
1976-ban visszaesik az összetett 8. helyére. Szerényebbre sikerült a szezon, győzelmet nem tud szerezni. Mindkét Trenton-i versenyen 3. lett.
1977, az első bajnoki címét szerzi meg. Texas-ban és Pocono-ban győz, Indianapolis-ban és Milwaukee-ban 2. lett. Az Indy500 történetében először Tom Sneva lépi át a 200 MpH sebességet. Megszerzi első Indy500-as pole pozícióját. Al Unser-t győzte le.
1978-ban ismét bajnok. A szezon érdekessége, hogy egyetlen győzelmet sem szerez. Hatszor 2. és négyszer 3. lett. Viszont minden versenyen pontot szerzett, ezzel a kiegyensúlyozott teljesítménnyel sikerült ismét a csúcsra érnie. Ismét Al Unser volt a szenvedő alany, 122 ponttal előzte meg.
1979-es szezonban folytatja a pontgyűjtést. ebben az évben is minden versenyen szerez pontot, pedig hat kiesést produkál, de ezeken a versenyeken is pontszerző helyeken rangsorolják. Ettől függetlenül visszacsúszik a 7. helyre a bajnokságban.
1980-ban Háromszor esik ki, kétszer baleset, egyszer pedig motorhiba miatt. Indianapolis-ban ismét a 2. helyen intik le. Az évadzáró Phoenix-i versenyt megnyeri. Hat Top5 helyezése hozzásegíti az év végi 3. helyhez.
1981-ben a Bignotti-Cotter Racing versenyzője. A szezon nem sikerül fényesen számára. nyolc versenyt kell feladnia. Nyer két versenyt, Milwaukee és Phoenix, de ezzel a két győzelemmel is csak az összetett 8. helyéig jut.
1982, megismétli Pocono-i és Milwaukee-i győzelmeit, plusz az Indy500-on elért 4. helyével sikerül a bajnokság 5. helyén zárnia az évadot.
1983-ban megnyeri élete első Indianapolis 500 mérföldes versenyét, majd a következő Milwaukee egy mérföldes oválon is győz. A szezont öbbi részét végig küszködik. A bajnokságban a 4. helyen végez.
1984, három győzelmet könyvelhet el, Phoenix(pole-ból indulva), Milwaukee és Las Vegas. Indianapolis-ban pole-ból indul, de a 168. körben kiesik. A Júliusi és a Szeptemberi Michigani versenyeken mindkétszer a 2. helyet intik le. A bajnokságban Mario Andretti mögött 13 ponttal a 2. helyen végez.
1985-től a Skoal Bandit csapatnál versenyez. Mindössze három Top5 helyezést tud elérni. Így a szezon végén visszacsúszik a 7. helyre.
1986-os szezon még kevesebb sikert hoz számára. Az bajnoki tabella 10. helyét tudja csak megszerezni. Egyik legrosszabb éve, hiszen hatszor esik ki baleset miatt.
1987-be a bajnokság 15 versenyéből 10 versenyen áll rajthoz. A vesszőfutása folytatódik, ismét csalódást keltő szezont fut.
1988-ban csak a Indianapolis-i és Michigan-i ovál versenyeken indul. Sajnos mindkét versenyt feladni kényszerül.
1989-ben sem indul a teljes szezonban. Nyolc versenyre nevez a Granatelli csapattal. Phoenix-ben nem tudja kvalifikálni magát. A következő Long Beach-i versenyen a 10. helyen ér célba. A következő hat versenyt műszaki hibák miatt feladni kényszerül.
1990 és 1992 között csak az Indianapolis 500 mérföldes versenyen indul. Célba érnie egyszer sem sikerül.
1992-ben visszavonul.

1977 és 1987 között indul a NASCAR Sprint Cup versenyein is. 1983-as Daytona 500-on a 7. helyen intik le.
Az 1983-as Indy500-as győzelmekor kapja a "the Gas Man" becenevet.

Rajtok: 205
Győzelmek: 13
Pole: 14
Bajnok: 1977, 1978
Inianapolis 500 győzelem: 1983

Címei:
2005, Motorsports Hall of Fame of America