Dale Coyne eredetileg versenyző volt aki már a '70-es évektől kezdve rótta a pályákat, majd még versenyzői karrierje alatt alapította meg 1984-ben csapatát, így a saját maga főnöke is lett.
1984-ben egy Eagle-Chevy autóval vágott neki a szezonnak. Ebben az évben Jim McElrath és Tom Bigelow is próbálkozott a csapatánál, de k sem tudták kvalifikálni magukat. A szerény anyagi körülményei miatt rendre a kvalifikáción sem jutott túl. Egyedül a Mid-Ohio-i versenyen tudott rajthoz állni, és a 14. helyen fejezte be a versenyt.
Ezután a Lola-Chevy párossal próbálkozott. Összesen öt versenyre tudta kvalifikálni magát, de a versenyeken a balszerencsén szegődött csak mellé. Mind az öt versenyen műszaki hiba miatt esett ki.
1986-ban saját DC-1 elnevezésű autóval indult neki az évnek. A szezon felét ismét kihagyta az autó lassúsága miatt. Amikor indulni tudott, akkor is csak a vert mezőnyt arősítete. Legjobb eredménye két 12. hely volt.
A következő szezonokban March és Lola autókkal állt rajthoz, de a szerény költségvetés miatt nem tudott maradandót alkotni. 1990-re szerződteti az újonc Dean Hall-t, aki rendre indulni tud a versenyeken. Legjobb eredménye két 11. hely volt.
Dale Coyne végleg 1991-ben akasztotta szögre a sisakját. Ezután már csak a csapat menedzselésével foglalkozik. Ebben a szezonban elsődleges versenyzője Randy Lewis volt, de megfordult nála Buddy Lazier és Paul Tracy is. A legsikeresebb Lazier volt aki a Denver-i versenyen a 9. helyen futott be.
Coyne kis csapata továbbra is csak a hátsó traktust erősítette habár 1194-től kezdve rendre évi egy-két Top10-es leintést hozott a csapat, 1995-ben háromszor is sikerült ez. 1996-ban Roberto Moreno a Michigan 500-as versenyen a 3. helyen hozta be Coyne autóját, amely ennek a kis csapatnak szinte egy győzelemmel felért. De sajnos a következő években meg sem tudták közelíteni ezt az eredményt. Pedig vezetett neki Michel Jourdain Jr. és Memo Gidley is.
A Coyne csapat a szakadás után maradt a CART majd a ChamCar keretein belül. A következő kiemelkedő eredményeket a katalán Oriol Servia tudta hozni a csapatnak, egy Cleveland-i 4., és Monterey-i 3. hellyel. A bajnokságot a 10. helyen zárta, ezzel a csapat addigi legsikeresebb szezonját futva.
De jól sikerült a 2006-os évad is. Christano da Matta négy verseny erejéig vezetett a csapatnak, és 3 Top10-es helyezést gyűjtött be. Da Matta-t Mario Dominguez váltotta és folytatta elődje jó szériáját. A bajnokságot a 9. helyen zárta.
Dale Coyne csapata egyre jobban szerepelt, a 2007-es szezonban Bruno Junqueira egy Zolder-i 2, és két 3. hellyel ajándékozta meg a csapatot, ami az összetett 7. helyét jelentette.
2008-ban az 5 Top10 helyezés csak a 20. és 21. helyre volt elég. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére a csapat keményen dolgozott és ez meghozta az első igazán nagy sikert, a győzelmet is. A csapat első győzelmét Justin Wilson szerezte meg a 2009-es Watkins Glen-i versenyen.
A következő győzelemre egészen 2012-ig kellett várni, amikor is a csapathoz visszatérő Justin Wilson a Texas-i oválon diadalmaskodott. Wilson a 2013-as évben is Coyne autót vezetett és a minőségi versenyző hozta az eredményeket is, összesen hét Top5 helyezést. Ebben az évben a Victory Lane-re Mike Conway gördülhetett be a Detroit-i első verseny után. Wilson eredményei a 6. helyig repítették a csapatot.
A 2014-es szezonban nem volt teljesen rendben a csapat. Habár az újonc Carlos Huertas-nak hatalmas szerencsével sikerült megnyernie a Houston-i dupla forduló első versenyét. A következő két szezonban csak egy-egy 4. helyet sikerült elcsípniük Tristan Vautier és Conor Daly révén.
2017-re sikerült összehoznia a ChampCar-os idők legsikeresebb csapatát a Newman/Haas csapat technikai személyzetét és a velük négy bajnoki címet nyerő Sebastien Bourdais-t. Kiváló szezonkezdet következett St. Pete győzelem és Long Beach egy 2. hely. Majd két szerencsétlen kiesés. Az Indy 500 kvalifikációján Bourdais hatalmasat bukott és súlyosan megsérült, így a csapat sikeres szezonjának a reménye is összetört. A szezon végére SeeBass újra autóba ülhetett és két Top10-es helyezést szerzett.
2018-ra Seb ismét elkötelezte magát a csapat felé, és az autójához még érkezett két támogató is. Az általa már jól ismert volt főnöke, Jimmy Vasser és James "Sulli" Sullivan. Bourdais mellett két ifjonc, Pietro Fittipaldi és Zachary Claman DeMelo kap lehetőséget a szezon során.