Michael Shank Racing with SPM
Írta: gstyle - Dátum: April 03 2018 18:57:20


Michael Shank versenyzői pályafutása 1989-ben kezdődött. 1996-ban a a Toyota Atlantic C2-es kategóriájának bajnoka lett, saját csapatával a Shank Racing-el.
Az 1997-es Las Vegas-i versenyen mutatkozott be az IRL sorozatban a Nienhouse Motorsports-nál.

Toyota Atlantic:
1998-ban már csak mint csapatvezető lép pályára. A Shank Racing John Rutherford-al a vezetői ülésben vág neki a Toyota Atlantic szezonnak. Nem teljes szezonos csapatként versenyeztek.
1999-ben már három autóval vágnak neki a bajnokságnak, ekkor Sam Hornish Jr. vezeti az egyik autóját, Hornish elhódítja a Rookie of the Year címet a 7. helyével. Kenny Wilden pedig a bajnokság 2. helyét szerezte meg.
Az argentin Martin Basso a 4. helyig navigálja Shank autóját a szezon végére, ugyanezt az eredmény hozza ez a páros 2001-ben is.
A Ryan Dalziel, Rodolfo Lavin páros a 2002-es szezonban már ezt a sikert nem tudja megismételni, csak a 8. és 9. hely volt elérhető számukra. A harmadik pilóta Sepp Koster sem tudott érdemleges eredményt felmutatni. És ez a szezon is volt a csapat utolsó éve a sorozatban.

Rolex Sportscar Series/ROLEX 24H:
2004-ben már a Rolex SportsCar bajnokságban versenyezteti csapatát, ekkor már Michael Shank Racing néven. A Rolex 24 órás versenyen a DP kategória 4. helyén végeztek. A következő 2005-ös versenyen a 399. körben búcsúztak az erőpróbától.
2006-ban viszont Justin Wilson és A.J. Allmendinger segítségével összetett és kategória második helyen végeztek. A bajnokságban pedig az évzáró Miller Park-i verseny megnyerték a Patterson, Negri és Pruett hármassal.
2007-ben a Patterson, Negri, Castroneves, Allmendinger négyessel vág neki a sorozatnak, de nem sok sikert tudtak felmutatni a 24 órás versenyen csak a 9. helyen futottak be.
2008-ban ezen javítottak és egy 6. hellyel zártak 24. óra végén. A bajnokágban pedig a két utolsó versenyt, New Jersey-i és ismét a Miller Park-i versenyt megnyerték.
2009-re két autót állított csatasorba, az egyiket Michael Valiante és John Pew, a másikat pedig a Mark Patterson, Oswaldo Negri páros vezette. A ROLEX 24 órás versenyre még csatlakozott A.J. Allmendinger, Ryan Hunter-Reay és colin Braun. Az autó a 24 órás viadal 262. körében lehelte ki a lelkét. A bajnokságban sem sikerült túl jól a szereplés.
2010-ben ismér sikeresebb volt a csapat a ROLEX versenyen. Versenyzői a #60-as Riley-Ford-ot az 5. helyen hozták be, míg a #6-os autó a 7. lett, annak ellenére, hogy a 707. körben kiállni kényszerült. A bajnokságban a szokásos 8-10. hely környéki helyezést hozták.
A 2011-es ROLEX-en egy 7. és egy 10. helyet szereztek.a 7. helyen célba ért #6-os autó támogatásába beszállt a Curb-Agajanian team is. A bajnokságban viszont sikerült az előre lépés a Negri/Pew páros az összetett 6. helyét szerezte meg.
2012 A Michael Shank w/ Curb Agajanian csapat éve! Megszerzik első ROLEX 24-es trófeájukat. Az egész csapat kiválóan teljesített, hiszen az összetett és a kategória 1. és 3. helyet is behúzták a DP osztályban. Viszont most a bajnokság nem sikerült túl fényesre.
2013-tól Michael Shank csapata már ismét társ nélkül ért el egy 3. helyet Daytona-ban a #60-as autóval. A másik gép az 508. körben mondta fel a szolgálatot. A bajnokságban csalódást keltően szerepeltek.

IMSA WeatherTech United SportsCar Series/ROLEX 24H:
2014-ben ismét Curb-Agajanian-nal fuzionálva indítottak egy autót Daytonában, de a 600. kört már nem tudta lefutni a Riley-Ford. Ebben az évben már az új IMSA United SportsCar bajnokságban indultak, mivel a Rolex SportsCar Series és az American LeMans Series testületei összeolvadtak. A Negri/Pew páros a 7. helyen zárta a versenyévadot.
2015 egy közepes szezonra sikeredett, 9. hely a 24 órás kihíváson, a bajnokságban pedig egy 6. hely.
2016-ban a ROLEX versenyen egy csalódást keltő kiesés, melyet a bajnokságban megnyert Road Atlanta-i verseny egy picit kárpótolhatott. Oswaldo Negri a bajnokságban a 4. helyet érte el.
2017: A csapat kategóriát váltott és a GT Daytona osztályban indultak a bajnokságban és a 24 órás versenyen is. Daytona-ban a kategória 6. helyén zártak. A bajnokságban a két győzelmet is szerzett a Katherine Legge/Andy Lally páros, Detroit Belle Isle és az USA egyik klasszikus pályáján Watkins Glen-en. A két győzelmnek köszönhetően a kategória 6. helyén végeztek.
A 2018-as ROLEX viadalon nem sikerült előrébb lépniük. Csak a 7. helyet tudták megszerezni.

IndyCar:
2012-ben vásároltak Dallara kasztnikat, hogy 2012-re egy teljes szezonos csapatot állítanak csatasorba. MSR Indy lett volna a csapat neve, társtulajdonosai A.J. Allmendinger és Brian Bailey volt. De hiába volt meg a szponzori háttér, de mivel nem sikerült motorgyártói szerződést szerezniük az egész program a kútba esett.
Így 2013-ban az egész felszerelést eladta Sam Schmidt-nek.
2017-ben tért vissza az IndyCar programhoz. Az Andretti Autosport-al közösen készítettek fel egy autót Jack Harvey-nek.
2018-ban viszont már Sam Schmidt-el közösen az Indy500-al együtt hat verseny erejéig küldik Jack Harvey-t versenybe.