Dale Coyne Racing
Írta: gstyle - Dátum: November 04 2017 10:43:53


Dale Coyne eredetileg versenyző volt aki már a '70-es évektől kezdve rótta a pályákat, majd még versenyzői karrierje alatt alapította meg 1984-ben csapatát, így a saját maga főnöke is lett.
1984-ben egy Eagle-Chevy autóval vágott neki a szezonnak. Ebben az évben Jim McElrath és Tom Bigelow is próbálkozott a csapatánál, de k sem tudták kvalifikálni magukat. A szerény anyagi körülményei miatt rendre a kvalifikáción sem jutott túl. Egyedül a Mid-Ohio-i versenyen tudott rajthoz állni, és a 14. helyen fejezte be a versenyt.
Ezután a Lola-Chevy párossal próbálkozott. Összesen öt versenyre tudta kvalifikálni magát, de a versenyeken a balszerencsén szegődött csak mellé. Mind az öt versenyen műszaki hiba miatt esett ki.
1986-ban saját DC-1 elnevezésű autóval indult neki az évnek. A szezon felét ismét kihagyta az autó lassúsága miatt. Amikor indulni tudott, akkor is csak a vert mezőnyt erősítete. Legjobb eredménye két 12. hely volt.
A következő szezonokban March és Lola autókkal állt rajthoz, de a szerény költségvetés miatt nem tudott maradandót alkotni. 1990-re szerződteti az újonc Dean Hall-t, aki rendre indulni tud a versenyeken. Legjobb eredménye két 11. hely volt.
Dale Coyne végleg 1991-ben akasztotta szögre a sisakját. Ezután már csak a csapat menedzselésével foglalkozik. Ebben a szezonban elsődleges versenyzője Randy Lewis volt, de megfordult nála Buddy Lazier és Paul Tracy is. A legsikeresebb Lazier volt aki a Denver-i versenyen a 9. helyen futott be.
Coyne kis csapata továbbra is csak a hátsó traktust erősítette habár 1194-től kezdve rendre évi egy-két Top10-es leintést hozott a csapat, 1995-ben háromszor is sikerült ez. 1996-ban Roberto Moreno a Michigan 500-as versenyen a 3. helyen hozta be Coyne autóját, amely ennek a kis csapatnak szinte egy győzelemmel felért. De sajnos a következő években meg sem tudták közelíteni ezt az eredményt. Pedig vezetett neki Michel Jourdain Jr. és Memo Gidley is.
A Coyne csapat a szakadás után maradt a CART majd a ChamCar keretein belül. A következő kiemelkedő eredményeket a katalán Oriol Servia tudta hozni a csapatnak, egy Cleveland-i 4., és Monterey-i 3. hellyel. A bajnokságot a 10. helyen zárta, ezzel a csapat addigi legsikeresebb szezonját futva.
De jól sikerült a 2006-os évad is. Christano da Matta négy verseny erejéig vezetett a csapatnak, és 3 Top10-es helyezést gyűjtött be. Da Matta-t Mario Dominguez váltotta és folytatta elődje jó szériáját. A bajnokságot a 9. helyen zárta.
Dale Coyne csapata egyre jobban szerepelt, a 2007-es szezonban Bruno Junqueira egy Zolder-i 2., és két 3. hellyel ajándékozta meg a csapatot, ami az összetett 7. helyét jelentette.
2008-ban az 5 Top10 helyezés csak a 20. és 21. helyre volt elég. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére a csapat keményen dolgozott és ez meghozta az első igazán nagy sikert, a győzelmet is. A csapat első győzelmét Justin Wilson szerezte meg a 2009-es Watkins Glen-i versenyen.
A következő győzelemre egészen 2012-ig kellett várni, amikor is a csapathoz visszatérő Justin Wilson a Texas-i oválon diadalmaskodott. Wilson a 2013-as évben is Coyne autót vezetett és a minőségi versenyző hozta az eredményeket is, összesen hét Top5 helyezést. Ebben az évben a Victory Lane-re Mike Conway gördülhetett be a Detroit-i első verseny után. Wilson eredményei a 6. helyig repítették a csapatot.
A 2014-es szezonban nem volt teljesen rendben a csapat. Habár az újonc Carlos Huertas-nak hatalmas szerencsével sikerült megnyernie a Houston-i dupla forduló első versenyét. A következő két szezonban csak egy-egy 4. helyet sikerült elcsípniük Tristan Vautier és Conor Daly révén.
2017-re sikerült összehoznia a ChampCar-os idők legsikeresebb csapatát a Newman/Haas csapat technikai személyzetét és a velük négy bajnoki címet nyerő Sebastien Bourdais-t. Kiváló szezonkezdet következett St. Pete győzelem és Long Beach egy 2. hely. Majd két szerencsétlen kiesés. Az Indy 500 kvalifikációján Bourdais hatalmasat bukott és súlyosan megsérült, így a csapat sikeres szezonjának a reménye is összetört. A szezon végére SeeBass újra autóba ülhetett és két Top10-es helyezést szerzett.