Navigáció
Kezdetek...
AAA National Championship !!!
USAC National Championship
C.A.R.T. & USAC
ChampCar World Series
IRL
IndyCar
Indianapolis 500 bajnokai
IMS története
Hall of Fame
Triple Crown Trophy
In Memoriam
Technikai adatok
Szabálykönyv 2017
Statisztika
IndyCar versenyek felvételei
INDYCAR 36
INDYCAR 101
Galéria

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Facebook
Online Statisztika
Online vendégek: 1
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 10
Aktiválatlan tagok: 0
Legújabb tag: Acelvaros

Látogatók ma: 340
Online látogató: 1
Max. Onlinerekord: 130
Max. napi rekord: 4547
Látogatók tegnap: 726
Látogatók a hónapban: 18802
Összes látogatók: 1006101
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

25/05/2014 16:23
Jajj, bocs hogy most reagálok Smile) Itt: http://www.indycar
-hungary.hu/viewpa
ge.php?page_id=605

13/05/2014 10:15
..bocs,biztos én vagyok a béna ,de hol a versenynaptár?

12/11/2013 13:00
Jó is, hogy beírtad Smile A két linket amit betettél az Indexen, beteszem a partnerek közé, engedelmeddel Smile

06/08/2012 20:32
Üdv Urak! Smile) Smile

06/08/2012 14:19
Guten Tag...jajj neeee, Bedy itt is itt van, mármint Bedy bácsi természetesen Smile

Online
Verseny eredmények, 2017
Top5
1. 2. 3. 4. 5.
Josef Newgarden Simon Pagenaud Scott Dixon Helio Castroneves Will Power
642 pont 629 pont 621 pont 598 pont 562 pont
Teljes pontverseny tábla
Visszaszámlálás

A 2018-as szezon kezdetéig

van hátra

Dale Coyne Racing


Dale Coyne eredetileg versenyző volt aki már a '70-es évektől kezdve rótta a pályákat, majd még versenyzői karrierje alatt alapította meg 1984-ben csapatát, így a saját maga főnöke is lett.
1984-ben egy Eagle-Chevy autóval vágott neki a szezonnak. Ebben az évben Jim McElrath és Tom Bigelow is próbálkozott a csapatánál, de k sem tudták kvalifikálni magukat. A szerény anyagi körülményei miatt rendre a kvalifikáción sem jutott túl. Egyedül a Mid-Ohio-i versenyen tudott rajthoz állni, és a 14. helyen fejezte be a versenyt.
Ezután a Lola-Chevy párossal próbálkozott. Összesen öt versenyre tudta kvalifikálni magát, de a versenyeken a balszerencsén szegődött csak mellé. Mind az öt versenyen műszaki hiba miatt esett ki.
1986-ban saját DC-1 elnevezésű autóval indult neki az évnek. A szezon felét ismét kihagyta az autó lassúsága miatt. Amikor indulni tudott, akkor is csak a vert mezőnyt erősítete. Legjobb eredménye két 12. hely volt.
A következő szezonokban March és Lola autókkal állt rajthoz, de a szerény költségvetés miatt nem tudott maradandót alkotni. 1990-re szerződteti az újonc Dean Hall-t, aki rendre indulni tud a versenyeken. Legjobb eredménye két 11. hely volt.
Dale Coyne végleg 1991-ben akasztotta szögre a sisakját. Ezután már csak a csapat menedzselésével foglalkozik. Ebben a szezonban elsődleges versenyzője Randy Lewis volt, de megfordult nála Buddy Lazier és Paul Tracy is. A legsikeresebb Lazier volt aki a Denver-i versenyen a 9. helyen futott be.
Coyne kis csapata továbbra is csak a hátsó traktust erősítette habár 1194-től kezdve rendre évi egy-két Top10-es leintést hozott a csapat, 1995-ben háromszor is sikerült ez. 1996-ban Roberto Moreno a Michigan 500-as versenyen a 3. helyen hozta be Coyne autóját, amely ennek a kis csapatnak szinte egy győzelemmel felért. De sajnos a következő években meg sem tudták közelíteni ezt az eredményt. Pedig vezetett neki Michel Jourdain Jr. és Memo Gidley is.
A Coyne csapat a szakadás után maradt a CART majd a ChamCar keretein belül. A következő kiemelkedő eredményeket a katalán Oriol Servia tudta hozni a csapatnak, egy Cleveland-i 4., és Monterey-i 3. hellyel. A bajnokságot a 10. helyen zárta, ezzel a csapat addigi legsikeresebb szezonját futva.
De jól sikerült a 2006-os évad is. Christano da Matta négy verseny erejéig vezetett a csapatnak, és 3 Top10-es helyezést gyűjtött be. Da Matta-t Mario Dominguez váltotta és folytatta elődje jó szériáját. A bajnokságot a 9. helyen zárta.
Dale Coyne csapata egyre jobban szerepelt, a 2007-es szezonban Bruno Junqueira egy Zolder-i 2., és két 3. hellyel ajándékozta meg a csapatot, ami az összetett 7. helyét jelentette.
2008-ban az 5 Top10 helyezés csak a 20. és 21. helyre volt elég. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére a csapat keményen dolgozott és ez meghozta az első igazán nagy sikert, a győzelmet is. A csapat első győzelmét Justin Wilson szerezte meg a 2009-es Watkins Glen-i versenyen.
A következő győzelemre egészen 2012-ig kellett várni, amikor is a csapathoz visszatérő Justin Wilson a Texas-i oválon diadalmaskodott. Wilson a 2013-as évben is Coyne autót vezetett és a minőségi versenyző hozta az eredményeket is, összesen hét Top5 helyezést. Ebben az évben a Victory Lane-re Mike Conway gördülhetett be a Detroit-i első verseny után. Wilson eredményei a 6. helyig repítették a csapatot.
A 2014-es szezonban nem volt teljesen rendben a csapat. Habár az újonc Carlos Huertas-nak hatalmas szerencsével sikerült megnyernie a Houston-i dupla forduló első versenyét. A következő két szezonban csak egy-egy 4. helyet sikerült elcsípniük Tristan Vautier és Conor Daly révén.
2017-re sikerült összehoznia a ChampCar-os idők legsikeresebb csapatát a Newman/Haas csapat technikai személyzetét és a velük négy bajnoki címet nyerő Sebastien Bourdais-t. Kiváló szezonkezdet következett St. Pete győzelem és Long Beach egy 2. hely. Majd két szerencsétlen kiesés. Az Indy 500 kvalifikációján Bourdais hatalmasat bukott és súlyosan megsérült, így a csapat sikeres szezonjának a reménye is összetört. A szezon végére SeeBass újra autóba ülhetett és két Top10-es helyezést szerzett.

Andretti Autosport


Michael Andretti 2003-ban vásárolta be magát Barry Green csapatába, amely innentől kezdve Andretti Green Racing néven futott. És ezzel a lendülettel a CART sorozatot elhagyva csatlakoztak az IRL szériához.
Michel Andretti a 2003-as szezont még az autóban töltötte versenyzőként. 2003-ban az Indy500 lefutása után visszavonult és csak a csapatvezetésre koncentrálhatott. Egy kiváló pilótákból álló csapatot gardírozott, TK, Dan Wheldon és Bryan Herta. de megfordult a csapatában ekkor Dario Franchitti és Robby Gordon is. A csapat két győzelmet szerzett Kanaan és Herta révén.
Mint csapattulajdonos gyorsan a csúcsra ért. Barry Green szakmai tapasztalata és a minőségi versenyzők meghozták a sikert,és ebből sokat tanulhatott. Tony Kanaan a #11-es autót vezette a bajnoki címre, a 2. csapattársa, Dan Wheldon lett. A másik két versenyzője, Franchitti a 6., míg Herta a 9. helyen zárt.
A következő szezonban is verhetetlenek voltak, de most Dan Wheldon szerezte meg a bajnoki trófeát és Kanaan lett a 2., Dario pedig előrelépett a 4. helyre. Dan Wheldon elhódította az Indy500-as trófeát is. A szezon 17 versenyéből 11-en szálltak ki győztesként az autóból versenyzői.
2006-ban a csapathoz került Marco Andretti. Az Indianpolis 500 mérföldes versenyre Michael Andretti újból ringbe szállt. És az Andretti család kiváló eredményt produkált, Michael a 2., Marco pedig a 3. helyen végzett. Ettől függetlenül a csapat nem teljesített ez évben túl jól. TK volt a csapat legjobbja a 6. hellyel.
Dario Franchitti 2007-ben visszavezette a csapatot az élre, nagy csatában utasítva maga mögé Scott Dixon-t és csapattársát Tony Kanaan-t lett bajnok. De nem csak a bajnoki címet, hanem a Borg-Warner trófeát is begyűjtötte.
Az újra egyesülés után szerényebb sikerekkel kellett beérnie a csapatnak. 2008-ban még Tony Kanaan az összetett 3. helyén szerezte meg. Barry Green a 2009-es szezon után kiszállt a csapat pedig Andretti Autosport néven folytatta tovább. És Mario Andretti is segíti a csapatot.
Egészen 2012-ig csak epizódszerep volt az osztályrészük, még a Top5-be sem sikerült a szezon végén beférniük, a Team Penske és A Ganassi csapat uralta a sorozatot.
2012-ben viszont Ryan Hunter-Reay egy jó szezont futva elhódította a bajnoki címet. Igazából a szezon második fele sikerült nagyon erősre. Egy hármas győzelmi szériát produkált, Milwaukee, Iowa és Toronto, majd pedig a szezon utolsó előtti Baltimore-i versenyt is megnyerte. És így mindössze 3 ponttal sikerült Will Power-t(Penske) legyőznie. De nem csak Will Power volt az ellenfel, hanem Scott Dixon és Helio Castroneves is. Nagy siker volt ez a két top csapat ellenében.
De jött a kegyetlen valóság ismét. 2013-ban Marco Andretti-nek még sikerült a Top5-be beverekednie magát. Ezután viszont már ez sem sikerült. A bajnoki versengésben történő csalódást viszont az Indianapolis 500-on elért eredmények kárpótolják az Andretti csapatot. 2014-ben Ryan Hunter-Reay, 2016-ban az újonc Alexander Rossi, ebben az évben Bryan Herta csapata beleolvadt az Andretti Autosport-ba,és 2017-ben Takuma Sato önthette magát nyakon a Victory Lane-en tejjel.

2005-től az IndyLights-ban is fenntartanak egy csapatot, ahol kétszer is elhódították a bajnoki címet, Rafa Matos 2008-ban, J.R. Hildebrand pedig a következő 2009-es évadban. Versenyzői rendre a Top5-ben végeznek. 2016-ban a Freedom 100-as Indianapolis-i versenyt Dean Stoneman-el megnyerték.
Ugyancsak az utánpótlás kategóriába tartozó Star Mazda és US F2000 sorozatokban is van csapatuk.
A Star Mazda bajnokságban 2011-től vesznek részt. Top csapatnak számítanak. Minden szezonban képesek versenyeket nyerni. 2013-ban viszont Matthew Brabham-el egy hihetetlen sorozatot futottak, sorozatban hét győzelmet zsebeltek be, de ezzel még nem ért véget. Két versenyen nem tudtak győzni, viszont ezután ismét egy hat versenyes győzelmi sorozatot villantottak. A szezon 16 versenyéből Brabham 13-at megnyert, ezzel elhódítva az egyéni és a csapat bajnoki címet is.
Az US F2000-ben 2010 és 2013 között szerepeltek Sage Karam révén egy egyéni és egy csapat bajnoki címmel nyitott. 2011-ben csak a csapat bajnoki cím jött össze, de versenyői a Top5-ben végeztek. a Következő két szezonban csupán egy versenyt tudtak csak nyerni a kanadai Garett Grist révén Road America-ban.
2006 és 2009 között az American Le Mans sorozatban is egy rövid időre szerepeltek.
2014-től a csapat a Formula E kategóriában is versenyez, egyenlőre különösebb siker nélkül.

2014 az újítások éve is volt, Formula E és Global Rallycross bajnokság.
A Rallycross bajnokságban egy Volkswagen Bogárral a Scott Speed, Tanner Foust párost versenyeztetik, nem kevés sikerrel. 2014-ben még csak a 3. helyig jutott Scott Speed. Majd a csapat a sorozat egyeduralkodójává vált. Speed három bajnoki címet hozott,2015, 2016 és 2017. Tanner Foust, pedig 2015-ben 3., 2016 és 2017-ben a 2. helyen végzet.

Bajnki címek:
IRL, IndyCar: 2004, 2005, 2007, 2012
IndyLights: 2008, 2009
Star Mazda, egyéni és csapat: 2013
US F2000, egyéni és csapat: 2010, csak csapat 2011-ben
Global RallyCross Championship: 2015,2016,2017

Indianapolis 500 győzelem: 2005, 2007, 2014, 2016, 2017
Freedom 100: 2016
In Memoriam Greg Moore!
Chip Ganassi Racing történelem.


A csapatatot az egykori versenyző, Chip Ganassi alapította 1990-ben.
Mint csapattulajdonos már 1990 előtt belekóstolt a csapatvezetésbe, mivel a Pat Patrick(Patrick Racing) csapatának résztulajdonosa volt.
Az első szezonra Eddie Cheever-t szerződtete. És szerződést kötött a Target céggel, amely partneri kapcsolat 25 éven keresztül élt. Cheever négy Top5 helyezést hozott össze, így a bajnokságban az első nekifutásra a 10. helyen zártak.
A következő szezonban is sikerült három Top5-öt összehozni és a bajnoki versenygés 9. helyét.
1992-ben Edie Cheever mellet versenyeztette Robby Gordon-,t Arie Luyendyk-et és egy verseny erejéig Didier Theys-t is. Ismét a 10. helyen végzett Cheever.
A következő szezonokban a csapat rendre bontogatta szárnyait. AZ 1993-as Indy500-on Luyendyk-el a csapat a 2.helyen végzet, amely kiváló eredmény volt egy fiatal csapattól. De sikerült ötször a Top5-ben is végezniük.
Az első győzelmet az 1994-es nyitó viadalon, a Surfers Paradise-i versenyen sikerült Michael Andretti-vel a volán mögött megszerezni. Andretti kiváló teljesítményt nyújtva hozta be a csapatot az összetett 4. helyére.
1995-ben nem muzsikált túl jól a csapat. Persze változott a versenyzői felállás is. Andretti és Mauricio Gugelmin ment és jött Bryan Herta és Jimmy Vasser. A csapat legjobb eredményét Bryan Herta a Cleveland-i reptéren érte el a 2. helyével, ugyanitt Vasser a 3. lett. A jobb szezont futó Vasser a bajnokság 8. helyére hozta be a #12-es Reynard-Ford-ot.
Miután Herta nem vált be igazán, jöhetett Alex Zanardi. A Ford motor helyet pedig Honda erőforrás dübörgöttt fel Ganassi autóiban, és ez kiváló választásnak bizonyult. A következő négy szezont bajnoki címmel zárta a csapat, 1996: Jimmy Vasser, majd 1997 és 1998: Alex Zanardi, 1999: Juan-Pablo Montoya. Hatalmas teljesítményt nyújtva a négy szezon 72 versenyéből 30-at megnyertek Chip Ganassi fiai.
De mint minden kiváló sorozat ez is megszakadt 2000-ben. Ez az új Toyota motorra való átállásnak volt tudható be. 2000-ben még viszonylag sikeresek maradtak, négyszer intették le autóikat győztesként; Milwaukee, Michigan, Gateway és Houston. Az IRL sorozat keretein belül megrendezett Indianapolis 500-as versenyt Montoya megnyerte egy G-Force-Aurora autóval. Ez volt a CGR első Indy500 győzelme. 2001 a teljes mélypont. A bajnokságot a 16. és 17. helyen fejezték be autói.
2002-re összekapta magát a csapat és a Toyota, így Bruno Junqueira a szezont a 2. helyen zárta. Junqueira két versenyt(Motegi, Denver), Kenny Brack pedig egy versenyt, Mexico, tudott nyerni. Ebben az évben már félig az ellenlábas IRL sorozatban is versenyeztek, és Jeff Ward révén a Texas-i versenyt meg is nyerték.
2003 a Ganassi csapatnak is a váltás éve volt, ugyanúgy mint a Penskének. Az IRL-ben folytatta a csapat, és Scott Dixon-nal meg sem álltak a bajnoki címig három győzelemmel és kilenc Top5-el a zsebében. Az ausztrál Scott Dixon 2002-ben került a csapathoz és a mai napig Ganassinál versenyez, egy hihetetlen termékeny karriert futva be, az Indy versenyzés meghatározó arca lett.
Majd ismét jött egy két évig tartó mélypont, amikor is a bajnokság végére az autói a Top10-be sem tudták beverekedni magukat. 2006-tól ismét kezdtek jönni az eredmények, 2006 és 2007 bajnoki összetett 2. helyek.
2008-ban a két rivális széria összeköltözött, és ezzel el is jött Chip Ganassi csapatának újabb aranykora. Sorozatban ismét négy bajnoki cím; 2008-ban Dixon (Indy500 győzelem is), majd 2009-ben a NASCAR kalandból visszatért, az akkor már IRL bajnok és Indy500 győztes Dario Franchitti-t leszerződtette. Franchitti ezt három bajnoki címmel, 2009, 2010 és 2011 és Két Indy 500 győzelemmel; 2010 és 2012.
Scott Dixon 2012-ben nagy csatában maradt alul Ryan Hunter-Reay-el szemben. Csak a 3. helyet tudta megszerezni 33 pont hátránnyal.
2013-tól a csapat hatalmas csatát vívott minden szezonban Roger Penske autóival, Dixon a hátán vitte a csapatot és kétszer is, 2013 és 2015, bajnokként zárta a szezont. Az utóbbi szezonokban viszont alul maradtak a Team Penske fölényével szemben.

De ahogy Roger Penske, úgy Chip Ganassi sem ragadt le csak az Indy autók versenyeztetésénél.
Csapatokat versenyeztet a NASCAR Cup-ban, a NASCAR Xfinity Series-ben, rendszeres résztvevője a Rolex 24H és Grand-Am versenyeknek, az IMSA és a WEC sorozatoknak.

A NASCAR Cup versenyeken 1989-ben mutatkozott be csapatával és eddig 22 győzelmet szereztek.
Az Xfinity sorozatban 2004-től van csapata, versenyzői tizenhatszor tudtak a dobogó legfelső fokára felállni.
A Grand-Am sorozathoz is 2004-ben csatlakozott és sikert sikerre halmozott, bajnoki címek és hat Rolex 24H győzelem; 2006, 2007, 2008, 2011, 2013 és 2015. Nem kis nevek szerepelnek győztes autóiba, mint Scott Dixon, Tony Kanaan, Juan-Pablo Montoya, Dario Franchitti, Dan Wheldon, Scott Pruett és Graham Rahal.
A WEC (World Endurance Championship) bajnokságban 2016-tól indított csapatot egy Ford GT autóval. A 2016-os Le Mans-i 24 órás versenyen csapata kategóri győzelmet szerzett; Olivier Pla, Stefan Mücke és Billy Johnson összeállítással. De nyerni tudtak csapatai még Fuji-i, Shanghai-i és Silverstone-i 6 órás versenyeken is.

Bajnoki címek:
Indy autók: 1996, 1997, 1998,1999, 2003,2008, 209, 2010, 2011, 2013, 2015
Ötszörös Grand-AM bajnok

Indianapolis 500 győzelmek: 2000, 2008, 2010, 2012
Rolex 24H győzelem, 2006, 2007, 2008, 2011, 2013, 2015

Roger Penske csapatának ez volt az 50. szezonja az open-wheel kategóriában.


Egy igazán patináns csapat, amely a '70-es évek elejétől a sorozat meghatározó csapatávé kezdte kinőni magát.
1967-ben Trans-Am és Can-Am versenyeken debütál Mark Donohue-t versenyeztetve egy Chevy Camaro-val. A Can-AM-ben 1974-ig, a Trans-Am sorozatban egészen 1971-ig futtatja csapatát.
Roger Penske által alapított csapat az 1968-as Mosport-i két versenyen mutatkozott be az open-wheel kategóriában, és nem is rosszul. Mark Donohue-val a volán mögött egy 6. és egy 4. helyet szereztek. Még egy versenyen álltak rajthoz, a Riverside-i pályán, de itt a felfüggesztés meghibásodása miatt Donohue kiállni kényszerült. Ekkor a csapat még az Eagle által gyártót kasznit használt és Chevy motort.
Egészen 1971-ig a csapat csak 4 - 5 versenyen állt rajthoz Mark Donohue-val. 1969-ben már Lola-Chevy, majd Lola-Ford párosítással gurultak pályára. A legjobb eredményük a Brainerd-i második versenyen elért 4. hely volt. 1970-ben már komolyabb eredményeket hoztak. Két Indianapolis-i versenyen, Indy 500 és Indy 150, is a 2. helyen intették le Donohue-t. Ebben az évben a Lola-Ford és McLaren-Offy párosításoknak szavazott bizalmat a csapat.
1972-es az első teljes szezonjuk, miközben 1971-től egészen 1977-ig a Formula-1-ben is versenyeztette csapatát, legnagyobb sikerük az 1976-os USA GP-n John Watson által elért győzelem volt. Ebben az évben a McLaren-Offy autó mellett döntött Penske. Jó döntésnek bizonyult, hiszen az évad 10 versenyéből hatszor zártak autói a Top5-ben. Ebből két győzelem is volt. Gery Bettenhausen a Trenton-i versenyen szerezte meg a csapat első győzelmét, míg Mark Donohue az 56. Indianapoli 500-as versenyen emelhette magasra a Borg-Warner trófeát. A csatnál versenyzett még Gordon Johncock és Mike Hiss is, mindketten egy-egy versenyen kaptak lehetőséget.
1973-ra Gary Bettenhausen maradt a teljes szezonos versenyző. Ebben az évben a McLraen és Eagle kasznit variálták az Offy motorral. Bettenhausen a Texas-i oválon győztesként szállhatott ki az autójából, és összesen hat Top5 helyezést zsebelt be.
A következő '74-es szezon gyengére sikerült, de 1975 visszataláltak a helyes útra. Ekkor már Tom Sneva tekerte a kormányt, mint teljes szezonos versenyző. Mellette Bobby Allison kapott még lehetőséget. Sneva a Michigan-i versenyen állhatott fel a dobogó legfelső fokára, győztesként.
Ezután három szezonon keresztül a Tom Sneva, Mario Andretti páros volt a fő versenyzőgárdája. Főleg McLaren autókat használtak egészen 1978-ig. Már 1977-ben kipróbálták a saját Penske PC elnevezésű autót pár versenyen. Ebben az évben szerezte meg a csapat az első bajnoki címét, Tom Sneva-val. Sneva két versenyt nyerve; Texas és Pocono, és összesen nyolc Top5 helyezést gyűjtve.
Viszont 1978-tól csak a Penske kasztnis autó futott a pályára ki. És nem kis nevek alkották a csapat gerincét, Tom Sneva, Mario Andretti és Rick Mears. A bajnok ismét Tom Sneva lett, tizenkét Top5 helyezést szerezve, igaz versenyt nyernie nem sikerült. De ezt pótolta Andertti (Trenton) és Rick Mears (két Milwaukee verseny és Barnds Hatch).
A '80-as évektől a sorozat Top csapata lett. 1979 és 2003 között kilenc bajnoki és 12 Indy500 győzelmi trófeát tehettek a vitrinbe, és ezt nem kissebb nevekkel a volán mögött érte el, mint Rick Mears, Al Unser, Bobby Unser, Emerson Fittipaldi Danny Sullivan, Al Unser Jr., Gil De Ferran és Helio Castroneves. Sikerei jelentős részét a kor legjobb motorjával a méltán híres Ford Cosworth DFX-es érte el. 1986-tól egészen 1993-ig Chevy motorokat épített az autóiba.
A sikeres Penske kasznit 1984 és 1987 között többször is March-ra cserélte, majd visszatért teljes mértékben a saját tervezésű autóhoz. De a '90-es években ismét megpróbálkozott másik gyártókkal, így pályára gördültek ismét Lola, majd pedig Reynard kasztnikkal is. Ekkor már az Ilmor cég által fejlesztett Mercedes motorok dübörögtek a burkolat alatt.
Roger Penske az 1996-ban létrehozott IRL sorozatba átpakol 2003-ban. Itt viszont már csak a sorozat által meghatározott autót használhatja, és ez a Dallara, bár még a G-Force is elérhető volt még. Az IRL-ben is meghatározó szerepet játszott Roger Pendke csapata, annak ellenére hogy csak egy bajnoki címet sikerült szerezniük, és Sam Hornish Jr. révén is csak egy Indy500 győzelemig jutottak 2006-ban.
2008-ban ismét egységes lett a két sorozat. Innentől kezdődik az igazán nagy csata a másik patináns csapattal a Chip Ganassi csapatával. Amelyben az elmúlt 10 évet nézve a bajnoki címek terén a hat CGR címmel szemben csupán három bajnoki trófeája van. A klasszikus Indy versengésben éppen hogy le van maradva a Ganassi és az Andretti csapat mögött.
2009-ben Helio Castroneves, majd 2015-ben Juan-Pablo Montoya szerezte meg neki a Borg-Warner trófeát. A bajnoki címeket pedig Will Power (2014), Simon Pagenaud (2016) és a 2017-es szezonban szerződtetett fiatal amerikai titán Josef Newgarden hódította el a bajnoki címet ezáltal méltón megünnepelve a csapat 50. szezonját. A csapat minden szezonnak bajnokesélyesként vághat neki. Mint mindig jelenleg is kiváló versenyzőket szerepeltet. Jelenlegi 2018-as csapata is csak bajnokokból áll Will Power, Simon Pagenaud és Josef Newgarden
Roger Penske csapat 2018-ban már az 51. szezonját kezdi meg.

Mr. Penske viszont nem ragadt le az open-wheel versenyzésnél.
Egy nagyon komoly NASCAR csapattal is rendelkezik. A NASCAR-ban 1972-ben debütált a csapat ugyancsak Mark Donohue-val.
1976-ban Bobby Allison az összetet 4. helyét szerezte meg. 1977 végén Penske elatta a csapatát az Elliot családnak.
1991-ben hívta életre újból a csapatot, Rusty Wallace-al a volán mögöttés a Miller sör szponzorációjával. Wallace egészen 2005-ig vezette az autóját. 2008-ban Ryan Newman és a Penske csapat megnyerte a Daytona 500-at. Ezután csatlakozott Brad Keselowsky, majd Joy Logano. Logani 2015-ben megnyerte a csapat második Daytona 500-as trófeáját. A harmaik versenyző lejenleg a 25 éves Ryan Blaney.
Az évadok során összesen 166 versenyen intettél le győztesként az autóit, és 2012-ben Brad Keselowsky-val bajnokok lettek.

A másik NASCAR sorozat amelyben részt vesznek az Xfinity Series. Ebben a sorozatban 1997-ben álltak rajthoz először Rusty Wallace-al. Ebben a sorozatban is sikerült bajnoki címet szerezniük 2010-ben. Brad Keselowsky hat győzelemmel a zsebében hódította el a címet.

Roger Penske sokoldalúságát jellemzi, hogy az American LeMans Series-ben 2005-től vesz rész az LMP2-es kategóriában. Már a 2006-os szezonban a bajnoki címig jutnak, a Lucas Luhr és Sasha Maassen féle csapat egyéni bajnoki címet szerez, a másik csapat Timo Bernard és Romain Lucas az összetett 5. helyét szerzi meg. 2007-ben ismét csapat és egyéni címet szereznek, most a Bernard/Lucas páros lett a bajnok, míg a Luhr/Briscoe páros a 3. helyen zárt. A 2008-as szezonban megnyerék a 12 órás Sebring-i versenyt és a bajnokságot is immár sorozatban harmadszor, ismét a Bernard/Lucas páros bizonyult a legjobbnak.
De kihagyhatatlannak tűnik számára az ausztrál V8 Supercars bajnokság is, ahol 2015-ben vetette meg a lábát a Dick Johnson Racing-el fuzionálva létrejött a DJR Team Penske.

A csapat rendszeres résztvevője a Daytona 24 órás versenynek is. 1969-ben Mark Donohue és Chuck Parsons pilóta párossal sikerült megnyerniük a neves versenyt.

2017-ben pedig bejelentette, hogy visszatér az IMSA kategóriába is 2018-tól.

Bajnoki címek:
Open-wheel: 1977, 1978, 1979, 1981, 1982, 1983, 1985, 1988, 1994, 2000, 2001, 2006, 2014, 2016, 2017
NASCAR Xfinity Series: 2010
NASCAR Sprint Cup: 2012

Indianapolis 500 győzelem: 1972, 1979, 1981, 1984, 1985, 1987, 1988, 1991, 1993, 1994, 2001, 2002, 2003, 2006, 2009,2015
Daytona 24H győzelem: 1969
Daytona 500 győzelem: 2008, 2015
AdSense
Születésnapok és megemlékezések
2017.11.21.

Mai születésnaposok!

Jack Petticord
1900.11.21.-1940.01.02.

Johnny Rae
1907.11.21.-1960.10.20.

Robert 'Bob' Schroeder
1926.11.21.

Weblapok

Partnerek

Fórumok

Reklam
Generálási idő: 0.15 másodperc 1,479,695 egyedi látogató