Alex Palou |
Scott Dixon |
Scott McLaughlin |
Pato O'Ward |
Josef Newgarden |
656 pont |
578 pont |
488 pont |
484 pont |
479 pont |
|
|
102 éve született Ted Horn. |
|
Eylard Theodore Horn
(1910.02.27. - 1948.10.10.)
Születési hely: Cincinnati, Ohio, USA
15 évesen a Los Angeles Times-nál vállalt munkát.
Érdekes történet indÃtja el versenyzői karrierjét.
Munkába menet, gyorshajtásért lefülelik. A rendőr egy különleges büntetést szabott ki számára. El kellett mennie a San Jose-i versenypályára, és keresnie egy versenyautó tulajdonost, aki megengedte neki, hogy kipróbálhassa magát.
Ezután visszakapta a lefoglalt autóját. Ettől fogva lett egy új szenvedélye, az autóversenyzés.
Első versenyét a Legion Ascott Speedway-en futotta, bár az elején nagyon lassú volt. Sokat kellett tanulnai, amiben a versenyzőtárai segÃtettek neki. Egyik versenyen komoly balesetet szenvedett, lábát törte és égési sérüléseket is szerzett.
Majd szülei kérésére letett az autóversenyzésről. De az autóversenyzés iránt érzett szenvedélye felül kerekedett, és három év múltán ismét a versenypályán találta magát.
Folyamatosan fejlődött és egyre tapasztaltabb, gyorsabb lett.
A '30-as évek válsága miatt nagyon kevés versenyeket rendeznek az AAA által kiÃrt Nemzeti Bajnokságban.
1933-ban egyik(nem bajnoki) versenyen az Indy500 győztes és a későbi bajnok Louis Meyer-t is megszorongatta az elő helyért vÃvott csatában. A verseny után Louis Meyer elismerően szólt a fiatal Ted Horn-ról.
1934-ben egy Duesenberg volánja mögött szeretett volna indulni a hÃres Indianapolis 500 mérföldes versenyen, de nem sikerült kvalifikálnia magát.
1935-ben Miller- Ford autóval indul az Indy 500-on, de a kormánymü hibája miatt feladni kényszerül a versenyt a 145. körben.
St. Pauli-ban is indulna, de nem tudja kvalifikálni magát.
1936-ban Harry Hartz Wetteroth - Miller autójával a 2. helyen fejezi be az Indy500-at. A következő három versenyből csak a Westbury-i versenyen tud elindulni. A 45. körben beáll a pit-be, de onnan már nem tud visszajönni a pályára. Az autója lefullad és ez a versenyének a végét is jelenti.
A bajnokságban az Indianapolis-ban elért 2. helyért kapott 450 pont biztosÃtja neki az összetett 3. helyet.
1937-ben folytatja sikeres szereplését Indianapolis-ban a Harry Hartz csapattal. A 32. rajthelyről indulva, fantasztikus versenyzést produkálva a 3. helyen intik le.
A Syracuse-i dirt ovál pályán a 6. helyen ért célba. Ezen a versenyen már saját autójával indult, Horn-Miller néven. A három versenyes szezont a 2. helyen fejezi be. A bajnokságot Wilbur Shaw nyeri.
1938-ban két versenyes szezon várja a csapatokat és versenyzőket, Indianapolis és Syracuse. Mindkét versenyt a 4. helyen fejezi be. Indanapolis-ban a Boyle csapattal indul, majd a Syracuse-i versenyre már saját csapatával a Ted Horn Engineering-el jelentkezik.
A bajnokságban a 4. helyen zár.
1939 sem bővelkedik a versenyek számában. Két Top 5 helyezése a bajnoki 3. helyet jeleni számára.
1940-ben az Indianapolis-i 4. és a Syracuse-i 6. hellyel a bajnokság 4. helyét szerzi meg.
1941-ben csak Indianapolis 500-as versenyen indul a bajnokságban. A 3. helyen intik le, ezzel megszerzi a bajnokság 2. helyét, Rex Mays mögött.
A II. Világháború miatt 1946-ig nem rendezik meg a bajnokságot.
1946-ban újraszerveződik az AAA National Championship.
Ekkortól kezdődik az igazán sikeres időszaka.
Saját csapatával, a Ted Horn Engineering-el vág neki a szezonnak Williams Groove-ban megszerzi első győzelmét. Ezen a nagyon hosszú évadban 37 versenyen áll rajthoz, eből 19 győzelmet szerez. Hatalmas fölénnyel nyeri az első bajnoki cÃmét.
1947-ben 10 versenyre nevez be csapatával, egyedül csak az augusztusban rendezett Milwaukee 100 versenyre nem tudja kvalifikálni magát. Kilenc versenyen nyolc Top5 helyezést ér el, ebből háromszor győz(Bainbridge, Milwaukke 3 és Arlington).
Indianapolis-ban az első helyről rajtolhatott, a verseny végén a 3. helyen fut be. A bajnokságban Bill Holland-et utasÃtja a második helyre, megszerezve Ãgy második bajnoki cÃmét.
1948-ban ismét bajnokjelöltként vág neki a szezonnak. Arlington-ban és Springfield-ben győz, összesen hét pódiumos helyezést szerez. A bajnoki cÃmért folyó versenyben megállÃthatatlan.
Az évad utolsó versenyére DuQuoin-ba már a harmadik bajnoki cÃmével a zsebében érkezik. A 4. rajthelyről vág neki a versenynek. A 2. körben balesetet szenved és röviddel a kórházba szállÃtása után belehal sérüléseibe.
Korának egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt. Sorozatban szerzett három bajnoki cÃme rekordnak számÃtott. Az Indianapolis 500 mérföldes verseny trófeája nem adatott meg neki.
Halála után, 1951-től egészen az 1962-es szezonig a DuQuoin-i versenyt, Ted Horn Memorial versenyként rendezték meg.
Rajtok: 71
Győzelmek: 24
Pole: 4
cÃmei:
1991, National Sprint Car Hall of Fame
1993, Motorsports Hall of Fame of America
|
|
Bobby Unser
(1934.02.20. - )
Születési hely: Colorado Springs, Colorado, USA
1949-től versenyez, Stock Car versenyzéssel indul pályafutása.
1950-ben megnyeri a Southwest Modified Stock Car Bajnokságot.
1952-től MidgetCar és SprintCar versenyzésre vált.
1953-1955 között az U.S. Air Force -nál tölti le katonai szolgálatát.
1955-ben újra versenyez. Ekkor debütál Pikes Peak-en, és megszerzi az 5. helyet.
1956 és 1969 között hétszer diadalmaskodik a Pikes Peak-i versenyen. Érdekesség, hogy elejében testvére, Jerry Unser csapatával, majd pedig az Unser Motor Co. csapattal éri el sikereit.
1959-be tragédia éri családját, az Indy 500 egyik szabadedzésén életét veszti testvére, Jerry Unser.
1962-től vesz részt az USAC National Championship-ben. Igaz csak a Sacramento-i versenyen indult volna, de nem tudta kvalifikálni magát.
1963-ban sem megy teljes szezont. Ebben az évben indul először az Indy500-on. Célba érni nem tud, mivel a 2. körben összetöri az autóját. Nem sikerül komolyabb eredményeket elérnie.
1964-ben már teljes szezont versenyez. Legjobb eredménye két 4. hely(DuQuoin és Springfield). A bajnokságban 14. helyen rangsorolják. Pikes Peak-en 2. helyen ér célba.
1965-ös szezonban sem sikerül győzelmet szereznie, de hat Top5-ös helyezése hozzásegÃti a bajnokság 7. helyéhez.
1966-ban ismét győz Pikes Peak-en. A bajnokságban pedig egy helyet előre lépve, 6. lett.
Az 1967-es szezonban végre megszerzi első győzelmeit is a kanadai Mosport-ban, ahol a kétversenyes hétvégén mindkét versenyén diadalmaskodik.
Ebben a szezonban szerez még öt Pole-t is. a pontversenyben az előkelő 3. helyen zár.
1968-ban megszerzi első bajnoki cÃmét. Kiválóan kezdi a szezont. A Hanford-i versenyen 5., majd a következő négy versenyt zsinórban nyeri(Las Vegas, Phoenix, Trenton), melyre az Indianapolis 500-as verseny trófeája teszi fel a koronát.
Pikes Peak-en ismét első.
1969-be egy győzelmet, Langhorne és hét Top5 helyezést ér el. A bajnoki cÃmről lemarad, 3. lett Mario Andretti és a testvére Al Unser mögött.
1970-ben testvérével, Al Unser-el van csatában a bajnoki cÃmért de Al hódÃtja el a cÃmet, hatalmas fölénnyel.
1971 és 1973 között mérsékeltebb sikereket ér el. A '71-es bajnokságban ekkor a 6., 1972-ben négy győzelmet is szerez de csak a 8. helyre elég, 1973-ban pedig csak a 12. helyet szerzi meg.
1974-ben fantasztikus teljesÃtményt nyújtva, fölényesen szerzi meg 2. bajnoki cÃmét. Milwaukee kivételével, ahol váltóhiba miatt kiállni kényszerült, csak Top5 helyezést, szám szerint 12-őt ér el, ebből négyszer győz.
1975-ben már kétszeres Indianapolis 500 győztes, és összetett 3. lett.
1976-ban egy picit hátrébb szorul a bajnokságban a 6. helyre.
1977 katasztrofális éve. A Cobre/Clayton csapat Lightning - Offy autója az egész évadban müszaki problémákkal küzd. A szezon összes versenyén kiesik. De még Ãgy is tud pontot szerezni a Phoenix-i versenyen, attól függetlenül, hogy egy taktikai hibának köszönhetően a 145. körben kifogy az üzemanyag az autóból.
1978-ben próbál visszakapaszkodni a mezőny elejéhez, de legjobb eredményét az Atlantai versenypályán éri el, harmadik lett. A pontverseny 12. helyén zár.
1979 a változás éve, megszünik az USAC National Championship és létrejön helyette a C.A.R.T. bajnokság. A Penske csapathoz szerződik. Hat győzelemmel a zsebében a bajnokság 2. helyét szerzi meg Rick Mears mögött.
1980-ban sem engedi ki kezéből a bajnoki összetett 2. helyet. Hatalmas versenyt vÃvtak Johnny Rutherford-al. Nyolc pódiumot szerez, ebből négyszer győz.
1981-ben megszerzi harmadik Indy500-as győzelmét. A bajnokságban nem remekel, de még Ãgy is a 7. helyet szerzi meg.
1982-ben visszavonul, de saját csapatával részt vesz még Pikes Peak-i versenyen, a vezetőülésben már nem ő, hanem unokaöccse Al Unser Jr. ül.
1987-ben az ABC Sports kommentátora.
Részt vesz 1991-ben a 24 órás Daytona-i versenyen testvérével Al-al, unokaöccsével Al Unser Jr.-al és fiával Bobby-val.
1993-ban sebességrekordot fut egy gáz meghajtású roadterrel, 223.709 mph sebességgel.
258 versenyen indulva 35 győzelmet és 52 Pole-t szerez.
CÃmei:
1990, International Motorsports Hall of Fame
1194, Motorsports Hall of Fame of America
1997, National Sprint Car Hall of Fame
|
|
Barber Motorsports Park, Alabama (Feb. 20-21)
Honda
No. 9 Scott Dixon - Target Chip Ganassi Racing
No. 10 Dario Franchitti - Target Chip Ganassi Racing
No. 14 Mike Conway - A.J. Foyt Racing
No. 15 Takuma Sato - Rahal Letterman Lanigan
No. 18 James Jakes - Dale Coyne Racing
No. 19 Justin Wilson - Dale Coyne Racing
No. 38 Graham Rahal - Service Central Chip Ganassi Racing
No. 83 Charlie Kimball - Novo Nordisk Chip Ganassi Racing
No. 77 Simon Pagenaud - Sam Schmidt Motorsports
Chevrolet
No. 3 Helio Castroneves - Team Penske
No. 12 Will Power - Team Penske
Phoenix International Raceway, Arizona (Feb. 21-22)
Chevrolet
No. 4 JR Hildebrand – National Guard Panther Racing (Feb. 22 only)
No. 26 Marco Andretti – Andretti Autosport
Sebring International Raceway, Florida (Feb. 23-24)
Honda
No. 9 Scott Dixon – Target Chip Ganassi Racing
No. 10 Dario Franchitti – Target Chip Ganassi Racing
No. 15 Takuma Sato – Rahal Letterman Lanigan
No. 38 Graham Rahal – Service Central Chip Ganassi Racing
No. 77 Simon Pagenaud -- Sam Schmidt Motorsports
No. 83 Charlie Kimball – Novo Nordisk Chip Ganassi Racing
Lotus
No. 2 Oriol Servia -- Lotus Dreyer & Reinbold Racing
No. 78 Simona de Silvestro -- Lotus HVM Racing
Infineon Raceway, California (Feb. 25-26)
Chevrolet
No. 2 Ryan Briscoe (Team Penske)
No. 4 JR Hildebrand -- Panther Racing
No. 12 Will Power (Team Penske)
No. 28 Ryan Hunter-Reay (Andretti Autosport)
E.J. Viso and Rubens Barrichello (KV Racing Technology)
forrás: www.indycar.com |
|
|
|
Születésnapok és megemlékezések |
|
2024.03.10.
Mai születésnaposok!
Mark Billman
1905.03.10.-1933.05.30.
Jimmy Snyder
1909.03.10.-1939.06.29.
Rex Mays
1913.03.10.-1949.11.06.
David Kudrave
1966.03.10.
Tatiana Calderon
1993.03.10.
Mai megemlékezés!
Bud Sterrett
1932.12.17.-1962.03.10.
|
|