Navigáció
Kezdetek...
AAA National Championship !!!
USAC National Championship
C.A.R.T. & USAC
ChampCar World Series
IRL
IndyCar
Indianapolis 500 bajnokai
IMS története
Hall of Fame
Triple Crown Trophy
In Memoriam
Technikai adatok
Szabálykönyv 2017
Statisztika
IndyCar versenyek felvételei
INDYCAR 36
INDYCAR 101
Galéria

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Facebook
Online Statisztika
Online vendégek: 1
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 10
Aktiválatlan tagok: 0
Legújabb tag: Acelvaros

Látogatók ma: 306
Online látogató: 1
Max. Onlinerekord: 130
Max. napi rekord: 4547
Látogatók tegnap: 726
Látogatók a hónapban: 18768
Összes látogatók: 1006067
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

25/05/2014 16:23
Jajj, bocs hogy most reagálok Smile) Itt: http://www.indycar
-hungary.hu/viewpa
ge.php?page_id=605

13/05/2014 10:15
..bocs,biztos én vagyok a béna ,de hol a versenynaptár?

12/11/2013 13:00
Jó is, hogy beírtad Smile A két linket amit betettél az Indexen, beteszem a partnerek közé, engedelmeddel Smile

06/08/2012 20:32
Üdv Urak! Smile) Smile

06/08/2012 14:19
Guten Tag...jajj neeee, Bedy itt is itt van, mármint Bedy bácsi természetesen Smile

Online
Verseny eredmények, 2017
Top5
1. 2. 3. 4. 5.
Josef Newgarden Simon Pagenaud Scott Dixon Helio Castroneves Will Power
642 pont 629 pont 621 pont 598 pont 562 pont
Teljes pontverseny tábla
Visszaszámlálás

A 2018-as szezon kezdetéig

van hátra

A.J. Foyt Enterprises


A csapatot A.J. Foyt alapította 1965-ben.
A Foyt csapatnál az évek során sok kiváló versenyző fordult meg, Akik később a bajnoki címig jutotta. Természetesen a teljesség igénye nélkül; Al Unser, George Snider, Joe Leonard, Roger McCluskey, Johnny Rutherford, Bryan Herta, Eddie Cheever, Scott Sharp, Kenny Brack.
Egészen 1972-ig Sheraton-Thompson majd ITT-Thompson néven futott a team. Az első bajnoki címet a csapat már az 1967-es szezonban megszerezte, és még a Borg-Warner trófeát is begyűjtötték, ekkor még maga A.J. Foyt ült a volánnál. Kiváló szezont tudtak maguk mögött, az Indy500 volt a csapat első győzelme, majd a szezon során még négyszer állhattak a dobogó legfelső fokára, Springfield, DuQuoin, Trenton és Sacramento.
A következő években picit visszaesett a teljesítményük, egészen 1971-ig, amikor is ismét a bajnoki cím megszerzésére volt lehetőségük, de végül csak a második hely jutott számukra Joe Leonard mögött.
Ezután ismét egy hullámvölgy jellemezte a csapat teljesítményét. 1973-ban csatlakozott a csapathoz Jim Gilmore és ezután már Gilmore-Foyt Racing névre váltottak.
1975-ben ismét bajnokként fejezte be az évet a csapat. A.J. Foyt rekordnak számító hét versenyt nyerve uralta a szezont. Kimagasló volt a statisztikájuk, 13 versenyből hét győzelem, nyolc Pole és összesen 11 Top5.
Majd rendeltetés szerűen jött ismét egy kis visszaesés, összetett 7., 4. és 5. helyek. Az 1977-es Indy500-on begyűjtötte második Borg-Warner trófeáját.
1979 a változás éve volt az amerikai Formula versenyzésben. Szétvált a sorozat, és létrejött a CART sorozat az SSCA égisze alatt és maradt az USAC bajnokság is. A.J. Foyt az USAC bajnokság bajnoka lett, egyértelműen uralva az évet. A megrendezett hét versenyből ötöt megnyert. Részt vett a CART által szervezet Indy500-onn is, ahol a 2. helyen intették le.
Ezután egészen 1988-ig csak pár verseny erejéig álltak rajthoz szezononként a CART és az USAC sorozatban is, különösebb sikerek nélkül.
1988-tól ism,ét teljes szezont mentek az autói. A CART szezonokat a csapat rendre csalódásként élhetett meg. Az 1979 és 1995-öt átívelő időszakban mindössze 11 Top5 helyezésre futotta, amely nagyon szerény eredmény. A '90-es években Jim Gilmore kiszállt a csapatból.
A legközelebbi bajnoki serleget már az IRL sorozat keretein belül szerezte meg csapata, 1996-ban Scott Sharp, majd 1998-ban Kenny Brack. Az IRL sorozatban magára talál csapata, és rendre a bajnoki címekért küzdöttek egészen a '90-es évek végéig. 1999-ben Kenny Brack révén már a harmadik Borg-Warner kicsinyített másolatát helyezhették a győzelmi vitrinbe.
2000-től komoly visszaesést produkáltak, amely sikertelenség a jelenlegi években is tart.

Az open-wheel mellett A NASCAR Nextel Cup versenyein is részt vett a csapat az 1970-es évek elejétől egészen a 2006-ig, ekkor felszámolta a csapatot.
De jelen voltak a NASCAR Busch Series-ben is. Itt 2001 és 2002-ben szerepelt a csapat Larry Foyt-al a volán mögött.

Jelenleg a csapatnál tevékenykedik Larry Foyt is.

Bajnoki címek:
USAC: 1967, 1975, 1979
IRL: 1996, 1998

Indianapolis 500 győzelem: 1967, 1977, 1999
Teljes az A.J. Foyt csapat.

A.J. Foyt megvált mindkét 2017-es pilótájától.
2018-ra szerződtette a Ganassi csapatot maga mögött hagyó Tony Kanaan-t és mellé egy ugyancsak brazilt, az újonc Matheus Leist-ot. Leist az IndyLights-ban szerepelt a Carlin csapatanál és a bajnokság 4. helyén végzett, megnyerve a Freedom 100-at, a Road America-i és Iowa-i versenyeket.

forrás: www.indycar.com

Schmidt Peterson Motorsports


A csapat 2001-ben alakult meg Sam Schmidt Motorsport néven.
Az IRL sorozatban szerepelt a csapat. A kis költségvetés behatárolta a sikereket is. Az első két szezonban több versenyzőt is alkalmazott a versenyekre. Megfordult a csapatnál Jacques Lazier, Richie Hearn, Davey Hamilton, Alex Barron, Mark Dishmore és az 1999-es bajnok Greg Ray is. De kiugró eredményt nem tudtak elérni.
2003-tól már csak egy autós csapat lett és csak az Indianapolis 500-as versenyekre adták le a nevezést.
Ez 2011 után változott meg, Alex Tagliani-val egy teljes szezonos autót neveztek, az akkor már IndyCar sorozatba. Ebben az évben még három másik autót is csatasorba állított, kettőt az Indianapolis-i és Texas-i versenyekre, míg a #17-es rajtszámú autót az év második felétől rendszeresen pályára küldte, Cunningham, Plowman és Mutoh vezetésével.
2012-től csatlakozott a csapathoz Davey Hamilton és a csapat neve is megváltozott Schmidt Hamilton Racingre. Szerződteték Simon Pagenaud, és ez jó választásnak bizonyult, hiszen hat Top5 helyzést gyűjtöttek be. Pagenaud az év végén az előkelő 5. helyen zárta a szezont.
2013-tól egy sikeres üzletember, Ric Peterson is csatlakozott hozzájuk, ez ismét névváltozást eredményezett, Schmidt Peterson Hamilton Motorsport lett a nevük. A jobb anyagi körülmények miatt fixen két teljes szezonos autót versenyeztetnek. Simon Pagenaud mellé csatlakozott az ugyancsak francia Tristan Vautier. Detroit-ban Pagenaud révén megszerezte a csapat az első győzelmét is, majd még a Baltimore-i versenyen is átvehették a győzelmi trófeát. Simon a #77-es autóval a 3. helyig meg sem állt.
A csapat lendületben maradt a következő évben is, de most már csak Schmidt Peterson Racing néven futottak, Pagenaud által ismét két megnyert versenyt, Indy GP és Houston, könyvelhettek. Az újonc Mikhail Aleshin is Houston-ban a csapattársa mögött a 2. pozícióban gurult át a célvonalon. Ez volt a csapat első kettős győzelme. Ismét a bajnokság 5. helyéig jutottak el.
2015-től a James Hinchcliffe, James Jakes, majd Hinch/Aleshin páros vezette az autókat. Hinch rögtön a második versenyén Louisiana-ban győzelemre vezette a csapatot, da sajnos később az Indy500 felkészülés során súlyosan megsérült, a helyét Ryan Briscoe vette át. Szerény eredményekkel zárta az évadot a Schmidt Peterson csapat, összesen három Top5 befutóra futotta az erejükből.
2016 és 2017 sem hozott érdemi változást. Top5 helyezéseket sikerült elcsípniük, és Hinch a 2017-es Long Beach-i versenye a Victory Lane-en ünnepelhetett, de mindkét évben csak az összetett 13. helyéig jutott el.

Sam Schmidt mindeközben az utánpótlás sorozatban az IndyLights-ban is tevékenyen részt vett, nem kevés sikerrel. 2004-től az IL meghatározó csapata lett. Nem kevesebb mint hét bajnoki címet szereztek ezidáig. 2011-ben pl. nála nyert IL bajnoki címet a 2017-es IC bajnok Josef Newgarden.2014-ben Jack Havey és 2016-ban Santiago Urrutia a bajnokság 2. helyén végzet. Sajnos 2017-re visszavonta csapatát a sorozatból.
IndyLights bajnokai:
2004: Thiago Medeiros
2006: Jay Howard
2007: Alex Lloyd
2010: Jean-Karl Vernay
2011: Josef Newgarden
2012: Tristan Vautier
2013: Sage Karam

Bajnoki címek:
IndyLights: 2004, 2006, 2007, 2010, 2011, 2012, 2013

Rahal Letterman Lanigan Racing

Bobby Rahal és Carl Hogan által alapított csapat az 1991-es megalapítást követően az 1992-es szezonban mutatkozott be. Rahal ekkor már kétszeres bajnok és egyszeres Indianapolis 500 győztes volt.
Az első évben csak Bobby Rahal volt a csapat egyetlen pilótája. Egy Lola-Chevy párosítással vágtak neki a bajnokságnak. Az újonc csapat a tapasztalt Rahal-al a nyeregben a bajnoki címig meg sem állt! Négy győzelem, Phoenix, Detroit, New Hampshire és Nazareth. A szezon első fele sikerült nagyon erősre és ez kitartott végig.
Ezután saját kasztni építésére szánták el magukat. Az RH-001-Chevy az 1993-as Surfers Paradise-i évadnyitón mutatkozott be, nem is rosszul, hiszen Surfers-ben Rahal a 6. majd Long Beach-en a 2. lett. Viszont az Indy500-on nem sikerült a kvalifikáció ezekkel a versenygépekkel. Bobby Rahal visszatért a Lola kasztnihoz. Ebben a szezonban már Mike Groff vezetett Bobby Rahal mellet. Rahal csak a 4. helyet tudta megszerezni az év végére.
z 1994-es sikertelenebb év után a csapat a Mercedes motorba helyezte bizalmát. Versenyt nem tudtak nyerni, de kilenc Top5 helyezést azért elértek, A főnök Rahal a bajnokság 3. helyén zárt.
A következő években visszaesett a csapat teljesítménye. Ez visszavezethető arra, hogy Carl Hogan elhagyta a csapatot és megalapította saját csapatát. Bryan Herta-nak 1998-ban sikerült a Monterey-i versenyt megnyernie, és ezzel egy kis sikert hozva a csapat életébe. 1999-ben Laguna Seca-ban megismételte eme sikerét. Csapattársa Max Papis pedig a bajnokság 5. helyén zárt.
A csapat lassan kezdte megtalálni a helyes utat. A 2000-es szezon során 12 Top5 helyezést hozott össze a csapat, Kenny Brack pedig a 4. helyen fejezte be a szezont.
2001-ben az eddig használt Reynard autót ismét a Lola váltotta, és ez meghozta a sikereket is. a Papis/Brack páros összesen hat versenyt nyert. Kenny Brack az összetett 2., míg Max Papis a 6. helyén végzett.
Még két szezont maradta a CART sorozatban, 2003-ban még Michel Jourdain Jr. revén az összetett 3. helyét tudták megszerezni. Jourdain két versenyt nyert a csapatnak. 2002-ben ,ár Bobby Rahal nyitott az IRL felé, két versenyen is részt vett csapata, Fontan és Indianapolis. Majd 2003-ban mát teljes szezonos csapatot is indított, Jimmy Vasser-rel és Kenny Brack-el.
2004-től már csak az IRL sorozatra koncentrált. A csapathoz csatlakozott a TV-s David Letterman, így kialakult a Rahal Letterman Racing, Az IRL-es évek sikertelenebbek voltak, egyedül az első 2004-es szezonban sikerült Buddy Rice révén a 3. helyig jutniuk Rice megszerezte a csapat első Indy500-as győzelmét majd nyerni tudott még a Kansas-i és Michigan-i oválokon is. A következő sikertelen szezonok miatt, 2008 végén a csapat visszalépéséhez vezetett.
2009 és 2010-ben csak az Indianapolis 500-as versenyeken indítottak egy autót. 2011-ben az indy500 mellet még Kentucky-ban is rajthoz állt a csapat.
A visszatérés éve 2012. A csapathoz csatlakozott még Mike Lanigan. Ezután a Rahal Letterman Lanigan Racing néven versenyeznek a továbbiakban. Takuma Sato-t szerződtetik, Sato legjobb eredményei a Sao Paulo-i 3., és az Edmonton-i 2. hely volt.
2013-tól a csapatnál versenyez Graham Rahal, Bobby Rahal fia. A kezdeti sikertelenség után 2015-re összeáll a Team. Garham Rahal Fontana-i és Mid-Ohio-i győzelme a további hat Top5 helyezéssel együtt a bajnokság 4. helyéig repíti a csapatot. Graham a következő évadokban is hozza az eredményeket, három győzelmet szerez ismét Mid-Ohio(2016) és majd a Detroit-i dupla forduló(2017) mindkét versenyét, így 2016-ban 5., míg 2017-ben a 6. lett édesapja csapatával.

2007-ben egy Porsche 911 GTR3-as autóval részt vettek a Petit LeMans sorozatban, az év végén a GT2-es kategória 6. helyét szerezték meg. a 2008-as szezon kihagyása után egy gyári támogatású BMW E92 M3-as versenyautóval tértek vissza, Tommy Milner és Dirk Müller pilóta párossal. A szezon végére, kategória 3. helyet szereztek.
2010-ben amit lehetett megnyertek, egyéni és csapat bajnoki címet szereztek a kategóriájukban. 2011-ben az első két helyen hozták be autóikat a 12 órás Sebring-i versenyen. Majd még két versenyt nyerve ismét egyéni és csapat bajnoki címet szereztek. A Sebringi győzelmet 2012-ben megismételték, de a bajnoki címeket nem sikerült begyűjteniük.
A következő évben lecserélték az E92-es autót egy Z4 GTE-re. Ezzel az autóval is nyerni tudtak a Long Beach-i és Lime Rock-i versenyeken. De a Corvette csapatot nem sikerült legyőzniük, így csak a 2. hellyel kellett megelégedniük. Egészen 2013-ig vettek részt a sorozat versenyein.
2017-ben a Global Rallycross Championship-ben indítottak egy Ford Fiesta ST autót, Austin Dyne vezetésével. Dyne a bajnokság 9. helyét szerezte meg nekik.

Bajnoki címek:
CART: 1992
Petit LeMans: 2010, 2011 (egyéni és csapat is)

Indianpolis 500 győzelem: 2004

Ed Carpenter Racing


A csapatot Ed Carpenter versenyző alapította és 2011 év végén jelentették be. Ekkor kötött szponzori szerződést a Fuzzy's Premium Vodka-val, amely kapcsolat a jelen pillanatig tart.
Az ECR első két szezonjában csak egy autót indítottak, amellyel a tulajdonos Carpenter versenyzett. Jelenleg az egyetlen csapat, ahol versenyző/tulajdonos van. Nem volt könnyű a kezdet az első évben, de a szezon közepén két Top10-es helyezést értek el, majd a Fontana 500 mérföldes szezonzárón megszerezték az első győzelmüket is.
2013-ban további fejlődést mutatott a csapat. Carpenter kiválóan teljesített az ovál versenyeken, Texas-ban és Iowa-ban 4. helyen intették le, majd az évadzáró Fontana-i száguldáson a 2. helyen zártak.
2014-re az utcai és épített pályákra szerződtette Mike Conway-t, míg Carpenter csak az oválokon ült az autóba, így a #20-as gépen ketten osztoztak. A csapat kiválóan teljesített a szezon során. Mike Conway-t kétszer is elsőként intették le, Long Beach és a második Toronto-i versenyen. Ed Carpenter pedig a Texas-i versenyen szállhatott ki győztesként az autóból.
Korábbi munkaadójával, Sarah Fisher-rel összeállva létrehozták 2015-ben a CFH Racing. A #20-as autón ekkor Luca Filippi és Ed Carpenter osztozott. A #6-os gépet a két Indianapolis-i verseny eredjéig J.R. Hildebrand kapta meg, míg Josef Newgarden továbbra is a #67-es autót vezette. Az új közös csapat a ifjú és tehetséges, a későbbi 2017-es bajnok, Josef Newgarden-nel kiválóan teljesített. A Barber Motorsport Park-ban és Torontóban Newgarden emelhette magasba a győztesnek játó trófeát, Filippi pedig a 2. helyen futott be. Tehát Toronto-ban megszerezték az első kettes győzelmét is. Josef Newgarden a bajnokságot 7. helyen zárta.
A két csapat fúziója rövid de sikeres életű volt, mivel Sarah Fisher kiszállt az az autósportból. 2016-ra ismét Ed Carpenter Racing néven szerepeltek. Josef Newgarden megkapta teljes szezonra a #21-es autót, míg Carpenter a #20-as géppel továbbra is az oválokon vitézkedett, maga mellé pedig szerződtette az IndyLights bajnok Spencer Pigot-tot. Newgarden továbbra is szárnyal, a bajnokságban a 4. helyen zárt. Hat Top5 helyezést szerezve, és az Iowa-i versenyen győztesként ünnepelhetett. Mellette a Carpenter/Pigot páros csak Top10-es helyezésekig jutott. Ettől függetlenül ismét sikeres szezont zártak.
A 2017-es évadban továbbra is a Carpenter/Pigot párosé a #20-as versenygép, míg a Penske-hez távozó Newgarden helyét J.R. Hildebrand vette át, de csak két Top5-ös helyezésre futotta. A másik autóval ismét csak Top10-es helyeket tudta gyűjteni.

AdSense
Születésnapok és megemlékezések
2017.11.21.

Mai születésnaposok!

Jack Petticord
1900.11.21.-1940.01.02.

Johnny Rae
1907.11.21.-1960.10.20.

Robert 'Bob' Schroeder
1926.11.21.

Weblapok

Partnerek

Fórumok

Reklam
Generálási idő: 0.16 másodperc 1,479,658 egyedi látogató