Verseny eredmények 2022
Top5
1. 2. 3. 4. 5.
Alex Palou Scott Dixon Scott McLaughlin Pato O'Ward Josef Newgarden
656 pont 578 pont 488 pont 484 pont 479 pont
Teljes pontverseny tábla
Greg Moore
Négyesfogat.
Ez a síron túli barátság még a kilencvenes évek végén, Max Papis, Tony Kanaan, Dario Franchitti és Greg Moore között jött létre. ők négyen, sülve-főve együtt voltak versenyhétvégéken és azokon kívül, már-már szinte igazi testvéri szeretet kötötte őket össze.
Bár az eddig leírtak azt engedik sejtetni a kedves Olvasóval, hogy Greg mindig csak a szórakozáson és a mókán törte a fejét, ez azonban nem igaz. Moore-nak volt egy igen komoly oldala is, ami főként a versenypályán mutatkozott meg. Ott nem ismert kegyelmet.
A pályafutásával kapcsolatos kérdéseket sosem viccelte el, véresen komolyan vette az autóversenyzést, és mindig a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Ha neadjisten elszaladt volna vele a ló, édesapja mindig ott volt mellette, és visszarángatta őt a földre.
Greg munkájával kapcsolatban nagyon alázatos volt és végtelenül tisztelte versenyzőtársait, csapatát.
Szakértők szerint a kanadai generációjának kiemelkedő tehetsége volt. Greg képességeivel teljesen tisztában volt, mégis kőkeményen dolgozott azért, hogy még jobb legyen. Mindig nyerni akart.
A győzni akarása talán az 1998-as portlandi versenyen mutatkozott meg a legjobban: az oregoni helyszínen, a 14. helyről indult, majd nagy sietségében öt másik autót tört össze... Nem számított, hogy ki a barát és ki nem, ő csak egyszerüen nyerni akart.
A győzelem jelentette számára a világot. A baleset után viszont ő volt az első, aki kiállt a többiek elé és azt mondta: "Bocs srácok, én csesztem el."
Moore halálát követően nem sokkal egy remek könyv jelent meg róla: Greg Moore - A Legacy of Spirit címmel. A könyvből származó teljes bevétel a versenyző nevét viselő alapítványt illette.
Greg élete során számos jótékonysági ügyhöz adta nevét, ehhez hozta létre alapítványát, amely még ma is segít a rászorulókon.
A kanadai fiú életét az 1999-es esztendő fenekestől felforgatta, hiszen jobbnál jobb lehetőségek adódtak pályafutását illetően. Már arról pletykáltak az emberek, hogy hamarosan a Formula-1-ben köt ki, hiszen akkori motorszállítója a Mercedes a királykategóriának nevezett sorozatban is szerepelt.
Ennek kapcsán sokan úgy gondolták, a McLarennél folytatódhat a kanadai pályafutása, ám úgy tünt, egy másik F1 csapattulajdonos Frank Williams is szemet vetett a fiatal tehetségre. Moore és Williams között tárgyalások is folytak az esetleges szereplésről.
Ugyanakkor a CART egyik élcsapata, a Marlboro Team Penske is komolyan érdeklődött Greg iránt, aki végül ez utóbbi csapat mellett tette le voksát, és 1999. augusztusában egyéves szerződést írt alá velük.
A jövő tehát mindenképpen ígéretesnek tünt. Amikor aláírt, egyik legjobb barátja, Dario Franchitti megjegyezte: "Úgy örült mint egy gyerek, aki új játékot kapott."
A kemény, következetes munka mellett természetesen a szórakozásra is jutott idő. A CART-os évek során szoros barátság született a négyesfogat tagjai között, akik minden csínytevésben, amiben csak lehetett, részt vettek.
"Ezek az emlékek csak megerősítik bennem azt, hogy Greg, Max, Toni és én életünk legjobb időszakát töltöttük együtt." - mondta Franchitti. - "Soha nem unatkoztunk vele. Mindig izgalmas volt együtt lógni a srácokkal, és mindig valami tréfán törtük a fejünket.
Annyira örülök, hogy ennek részese lehettem."
"Mondjak egy példát a csínytevéseinkre? Nézzük csak: egyszer Greg buszában ültünk néhány újságíróval, miközben vártuk, hogy a pálya felszáradjon. Mi négyen egy eszelős pletykát gondoltunk ki, amit a sajtónak el is hintettünk." - nevetett Dario - "Ott ültünk a buszban, és azt mondtuk: mit tehetünk? Greg a NASCAR-ba megy.
A sztori eladja magát. És müködött! És most hogyan tovább? Súgjuk ezt a pletykát néhány újságíró fülébe. Nem csoda, hogy Greg apjának néha elege volt belőlünk meg a dolgainkból."
Amikor nem a pályán versenyeztek, a négyesfogat vagy moziba ment vagy vacsorázni, és mindig jól érezték magukat együtt. A pályán viszont egymás ellen is nagyon keményen küzdöttek - és nem volt divat náluk beinteni a másiknak, amikor 200 mph-val előzgették egymást. Más és más csapatban versenyeztek, és bizony megesett, hogy néha összetörték egymást, mert túl keményen harcoltak egy helyezésért. Mivel mindenki más csapatból származott, a tulajdonosok nem mindig nézték jó szemmel ezt a négyes barátságot.
Eleinte Papisnak is voltak kétségei, hogy ennyire szoros barátságot ápolhat-e versenytársaival: "Feltettem magamnak a kérdést: valóban barátok lehetünk, vagy nem? Greg azonban szépen lebontotta a falakat körülöttem. Igen, müködik a dolog. A pályán ugyan ellenfelek vagytok, de attól este még lóghattok együtt."
Az olasz versenyző mesélte el a piros kesztyü történetét is, amely Greg védjegyévé vált. A kanadai halála óta Papis és még néhány versenyző is piros kesztyüben áll rajthoz, így tisztelegve Moore emléke előtt. "2000-ben én nyertem az évadnyitó CART viadalt, aminek Homestead adott otthont. Greg halála óta ez volt az első verseny." - magyarázta Papis. - "Onnantól kezdve kizárólag piros kesztyüben vagyok hajlandó rajthoz állni, mivel Greg mindig azt mondta nekem. 'a szuperhősök mindig piros kesztyüt viselnek'. Barátom emléke előtt tisztelegve úgy döntöttem, hogy életem hátralévő részében piros kesztyüt viselve fogok rajthoz állni."
A négyesfogat, Greg, Dario, Max és Tony elválaszthatatlan barátokká váltak.
"Hogy milyen volt ez? Tulajdonképpen hat hónapig egyszer sem mentem haza" - magyarázta Franchitti.
Mint minden fiatal versenyzőnek, Moore-nak is volt példaképe, aki nem volt más, mint a szintén tragikus körülmények között elhunyt Ayrton Senna. A brazil versenyzőt Papis még tinédzserként ismerte. A Formula-1 háromszoros világbajnoka sok időt töltött a Papis család Comói-tó partján álló otthonában. Greg szemében Ayrton egy hős volt; a kanadai fiú szobája Senna poszterekkel volt tele.
"Van egy aranyos történetem arról, hogy Greg Ayrton helyén aludt, amikor ellátogatott hozzánk."- nevetett Max. - "Dario, Greg és Tony volt nálunk, mivel meghívtam őket egy gokartversenyre, amire a franciaországi Bercy-ben került sor." "Emlékszem, az esemény előtt egy héttel Dario és Greg Helsinkibe utazott, majd utána csatlakoztak hozzánk. Értük mentem a reptérre. Greget ültettem előre, Dario hátul ült, Tony pedig a saját bérelt autójával jött, mivel ő még ment néhány barátjához látogatóba." - folytatta Papis. - "Úton voltunk hazafelé. Tudni kell, hogy Olaszországban a sebességhatár kissé szubjektíven értelmezendő, ennek megfelelően 120-130-cal mentem, miután elhagytuk a repteret, majd az autópályán már kétszázzal száguldoztam. Ránéztem Gregre, aki szokatlanul csöndben ült mellettem. Aztán hirtelen megszólalt: 'Nem mész egy kicsit gyorsan?' Mondtam neki, hogy ne aggódjon, minden rendben."
"Láttam rajta, hogy még mindig feszült. Azt mondtam neki: 'nem hiszem el, hogy betojtál!!' Dario közben hátul röhögött, és poénkodott Gregen." "Megérkeztünk hozzánk. Greg mindig Ayrtonról beszélt főleg, mivel tudta, hogy közülünk én voltam az a szerencsés, aki Ayrtont ismerte, és akinek egyfajta mentorként és bátyóként vett részt az életében. Ayrton rengeteget segített nekem pályafutásom során és úgy egyébként is. Én még gokartoztam, amikor kapcsolatba kerültünk, hiszen a mérnök srác, aki segített nekem, 16-19 éves koráig segítette őt is. Ugyanaz a srác tanított minket. Ayrton és és köztem különleges kapcsolat alakult ki."
"Miután hazaértünk, a srácok első dolga volt, hogy bementek a szobámba, mert pontosan tudták, hogy ott van egy aláírt sisak Ayrton Sennától. Egyszer eljött hozzánk, és ajándékként adta oda egyik sisakját. Természetesen hatalmas büszkeséggel léptem be a szobámba, de amit ott láttam.... Greg.. Azonnal felkapta a sisakot, és nem volt hajlandó megválni tőle! Csak fogta a kezében, nézte a sisakot, miközben én meséltem az Ayrtonnal közös élményeinket."
"Aztán azt mondtam Darionak és Gregnek, hogy a vendégszobában két ágy van" - mesélte mosolyogva tovább Papis. - "A bal oldali ágyon aludt Ayrton, amikor itt járt. Ahogy ezt kimondtam, Greg így szólt: 'én alszom azon az ágyon!!' Így Darionak nem volt más választása. Greg azonnal bevackolta magát arra a helyre, ahol korábban Ayrton aludt. Emlékszem, következő reggel alig bírtam felkelteni őt, mert közölte, hogy annyi időt szeretne ott eltölteni, amennyit csak lehet, hogy még több tudás ragadjon rá, hiszen abban az ágyban aludt, amiben a háromszoros Formula-1-es világbajnok!"
Papis számára különösen nehéz lehetett feldolgozni az utóbbi évek történéseit, hiszen először 1994-ben mentorát, Sennát vesztette el Imolában, majd öt évvel később Greg példaképe után ment az égi versenypályákra... Barátai elvesztése még mindig mélyen megrázza az olasz versenyzőt, azonban az emlékezés során hirtelen elmosolyodott, és azt mondta:
"Igazából, ez elég mókás. Dario és én azon szoktunk mosolyogni, hogy Greg most tuti, hogy Playstationozik Ayrtonnal. Azt sosem tudjuk meg, hogy ki nyert, de remélhetőleg még jó néhány évet kell várnunk arra, hogy kiderüljön az eredmény."
A Négyesfogat negyedik tagja, Tony Kanaan később érkezett a társaságba, de a brazil versenyző hamar felvette a fordulatot.
"Általában ugyanazokat az élményeket őrzöm magamban, amit Max és Dario is. Én csak két évig versenyeztem Greggel, 1998-ban és 1999-ben, hiszen azelőtt még az Indy Lightsban próbáltam szerencsét. Fiatalok voltunk, autóversenyzők, és csak élveztük az életet. Erről szólt ez az egész."
A brazil versenyző még emlékszik arra a robogós fotóra, amit a LAT munkatársa, Mike Levitt készített róluk, négyükről.
"Igen!" - folytatta Tony. - "A fotózás után Greg fogta a robogóm kulcsait és eltünt, így vissza kellett tolnom a motort. ő visszahajtott, és odaadta a kulcsokat az egyik csapattagnak, aki a kamionban tartózkodott. Sokat kellett tolnom a motort, ráadásul késésben voltam."
A 2000-es CART szezon vancouveri viadalán Dario Franchitti szerezte meg az első rajtkockát, így ő nyerte el elsőként a kanadai fiú halála után alapított Greg Moore trófeát, amelyet Greg édesapja, Ric adott át.
A négyesfogat itt maradt tagjai még 12 év után is híven őrzik Greg emlékét. Időközben Max és Tony barátsága pedig még szorosabbra füződött. Moore tényleg tudott valamit: közelebb hozott olyan embereket egymáshoz, akik lehet, hogy egyébként ellenfélként élték volna meg egész pályafutásukat.
A négyesfogat itt maradt tagjai időközben érett férfivá értek: mindannyian közel vagy túllépve a negyvenen, családapává vagy családfenntartóvá váltak. Ettől függetlenül barátságuk az idők során sem kopott meg, sőt, még szorosabb a köztük lévő kötelék mint valaha.
"Rengeteg közös élményünk van." - mondta Dario. - "Helsinki volt az egyik legjobb közülük. Hogyan is írhatnám le ezt az egészet? Állandóan úton voltunk, versenyről versenyre jártunk. Vancouverből Surfers Paradise-ba utaztunk, ami után Helsinki, majd Max olaszországi otthona következett. Az ugratások és a csínytevések nagyon jók voltak."
"A skóciai irodámban van egy hatalmas olajfestmény, amelyet egy vancouveri müvész készített Gregről." - folytatta Franchitti. - "Néha csak leülök elé, és nézem, közben rázom a fejem... és arra gondolok, mennyi mindent csináltunk együtt. Soha nem találkoztam ilyen emberrel mint Greg. Kivételes egyéniség volt, semmi kétség."


Horváth Rita

Hozzszlsok
Mg nem kldtek hozzszlst
Hozzszls kldse
Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Születésnapok és megemlékezések
2024.03.10.

Mai születésnaposok!

Mark Billman
1905.03.10.-1933.05.30.

Jimmy Snyder
1909.03.10.-1939.06.29.

Rex Mays
1913.03.10.-1949.11.06.

David Kudrave
1966.03.10.

Tatiana Calderon
1993.03.10.


Mai megemlékezés!

Bud Sterrett
1932.12.17.-1962.03.10.

Facebook
Weblapok

Partnerek

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
új jelszó kérése
Generálási idő: 0.01 másodperc 5,614,572 egyedi látogató